VEZÉRCIKK – Az iskolai beiratkozások időszakában legalább annyi energiát kellene fektetni a mozgósításba, mint egy önkormányzati vagy parlamenti választás kampányában.
2017. március 08., 23:112017. március 08., 23:11
Hiszen nem túlzás azt állítani, hogy itt dől el minden: az a magyar szülő, aki az előkészítő osztálytól kezdve román tannyelvű oktatási intézménybe íratja be gyermekét, nagy valószínűséggel lemondhat arról, hogy unokája magyarul meséljen neki kedvenc játékáról, állatáról.
Sajnos az efféle hibás, rossz, tévhitekre alapozó döntések tömkelegével lehet találkozni főleg a szórványban, ahol a magyar gyermekek több mint fele nem anyanyelvén tanul. Hiába a megannyi cáfolat, ellenpélda, az így határozó szülők fő érve továbbra is az, hogy a poronty „jobban érvényesül”, ha többségi környezetben nő fel. Nem számít, hogy mássága, mondjuk „érthetetlen, kimondhatatlan” neve vagy eleinte hiányos nyelvismerete, akcentusa miatt szűnni nem akaró vegzálásoknak lesz kitéve. Nem számít, hogy egy olyan kultúrába vetik bele a gyereket, amely sok esetben ismeretlen számára, ez az új, idegen szellemű világ pedig gyakorlatilag elnyeli, saját arcára formálja az addig általa megtapasztalt közösségi értékek zömét.
Nem számít, hogy ezzel a döntéssel a szülő gyakorlatilag megfosztja csemetéjét az egyik legcsodálatosabb „útravalótól”, amit az élet adott neki: az anyanyelvétől, amelyet sohasem fog igazán megismerni. Ezt pedig nem csak az utód, hanem a döntést meghozó szülő is megsínyli, hiszen a magyar nyelv egyre inkább ki fog szorulni a családi társalgásból is. Az meg ugye végképp nem számít, hogy tinédzserként minden bizonnyal románul fogja először valaki fülébe súgni azt a szót, hogy szeretlek.
Mi, erdélyi magyarok szeretünk közösségben gondolkodni. Ilyenek vagyunk, ennyi maradt nekünk. Már csak ezért sem tekinthetjük magánügynek a rokonunk, barátunk, szomszédunk döntését, amikor kicsije beiskolázás előtt áll. A szülő ugyanis nem csupán oktatási intézményt, tannyelvet választ gyermekének, hanem életet is. Az anyanyelv pedig olyan eredendő támaszt nyújt neki, amely nemhogy megnehezíti, hanem biztos kiindulópontként egyértelműen könnyebbé teszi az eligazodást a világban. A vegyes házasságban született gyermekek szintén csak nyernek azzal, ha magyar iskolába járnak, hiszen egyik „felük” nem sorvad el, mindkét kultúra értékeit megismerhetik, ha magyarul és románul is tanulnak. Ezt az üzenetet kell eljuttatni azokhoz a családokhoz, ahol mindez valamilyen oknál fogva nem természetes, nem magától értetődő.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!