VEZÉRCIKK – Az iskolai beiratkozások időszakában legalább annyi energiát kellene fektetni a mozgósításba, mint egy önkormányzati vagy parlamenti választás kampányában.
2017. március 08., 23:112017. március 08., 23:11
Hiszen nem túlzás azt állítani, hogy itt dől el minden: az a magyar szülő, aki az előkészítő osztálytól kezdve román tannyelvű oktatási intézménybe íratja be gyermekét, nagy valószínűséggel lemondhat arról, hogy unokája magyarul meséljen neki kedvenc játékáról, állatáról.
Sajnos az efféle hibás, rossz, tévhitekre alapozó döntések tömkelegével lehet találkozni főleg a szórványban, ahol a magyar gyermekek több mint fele nem anyanyelvén tanul. Hiába a megannyi cáfolat, ellenpélda, az így határozó szülők fő érve továbbra is az, hogy a poronty „jobban érvényesül”, ha többségi környezetben nő fel. Nem számít, hogy mássága, mondjuk „érthetetlen, kimondhatatlan” neve vagy eleinte hiányos nyelvismerete, akcentusa miatt szűnni nem akaró vegzálásoknak lesz kitéve. Nem számít, hogy egy olyan kultúrába vetik bele a gyereket, amely sok esetben ismeretlen számára, ez az új, idegen szellemű világ pedig gyakorlatilag elnyeli, saját arcára formálja az addig általa megtapasztalt közösségi értékek zömét.
Nem számít, hogy ezzel a döntéssel a szülő gyakorlatilag megfosztja csemetéjét az egyik legcsodálatosabb „útravalótól”, amit az élet adott neki: az anyanyelvétől, amelyet sohasem fog igazán megismerni. Ezt pedig nem csak az utód, hanem a döntést meghozó szülő is megsínyli, hiszen a magyar nyelv egyre inkább ki fog szorulni a családi társalgásból is. Az meg ugye végképp nem számít, hogy tinédzserként minden bizonnyal románul fogja először valaki fülébe súgni azt a szót, hogy szeretlek.
Mi, erdélyi magyarok szeretünk közösségben gondolkodni. Ilyenek vagyunk, ennyi maradt nekünk. Már csak ezért sem tekinthetjük magánügynek a rokonunk, barátunk, szomszédunk döntését, amikor kicsije beiskolázás előtt áll. A szülő ugyanis nem csupán oktatási intézményt, tannyelvet választ gyermekének, hanem életet is. Az anyanyelv pedig olyan eredendő támaszt nyújt neki, amely nemhogy megnehezíti, hanem biztos kiindulópontként egyértelműen könnyebbé teszi az eligazodást a világban. A vegyes házasságban született gyermekek szintén csak nyernek azzal, ha magyar iskolába járnak, hiszen egyik „felük” nem sorvad el, mindkét kultúra értékeit megismerhetik, ha magyarul és románul is tanulnak. Ezt az üzenetet kell eljuttatni azokhoz a családokhoz, ahol mindez valamilyen oknál fogva nem természetes, nem magától értetődő.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!