2010. március 11., 10:162010. március 11., 10:16
Félreértés ne essék: dicséretes a valamikor igazi színházat csináló Tompa Miklósról elnevezett vásárhelyi társulat vezetőségének a kezdeményezése, miszerint március 5. és 8. között egylejes jeggyel invitálja a hölgyeket a padsorokba. Annál is inkább, mivel a négy darab közül három esetében a - kistermes - telt ház drágább belépők esetében is garantált. Kettőnél a darab élvezhetősége, a harmadiknál az újdonsága miatt. Viszont jócskán elgondolkodhatna a magyar tagozat menedzsmentje azon, hogy a nagy színpadra, alig egy pár hónappal ezelőtt jelentős anyagi áldozatok árán előállított történelmi dráma mi a csudáért nem kell a nagyérdeműnek még egy árva lejért sem. Nem az a baj, hogy a közönség annyira nem szereti Závada Pál Bethlenjét, hogy még egy fél házat sem képes megtölteni, hanem az, hogy valaki mindezek ellenére is egy olyan darabot próbál a nézőkre erőltetni, amit Magyarországon egyetlen hivatásos társulat sem volt hajlandó műsorra tűzni. Egyezzünk meg: a rendezés, a díszlet, a jelmez, a zene, a színpadi mozgás és a színészi játék mind a helyén vannak. Olyannyira, hogy lehet akár fesztiváldíjat is elhalásznak. Závada Pál írói érdemeit is kár lenne elvitatni. Ám a József Attila- meg Kossuth-díját nem az emberileg teljesen leírt Bethlennel érdemelte ki, és már most borítékolható, nem is azzal fogja megduplázni. Ha a West Enden a mintegy másfél tucatnyi pompás színházi épület és ugyanannyi remek társulat tulajdonosa, Andrew Lloyd Webber képes volt a saját darabját is levenni műsorról, csak azért, mert mindössze elég nagy közönségsikernek örvendett és nem óriásinak, mint a többi, akkor semmiként nem fér a fejembe, hogy a vásárhelyi Nemzeti társulatvezető-rendezője miért erőltet egy olyan darabot, amelyről már a bemutató után kiderült, hogy a bukta receptje szerint készült. Ha ez a műsorpolitika irányelve, a jövő évi nőnapra még ennyi egylejes jegy sem kel el; akkor majd a színháznak kell fizetnie annak, aki hajlandó - legalább egy felvonás erejéig - beülni a nézőtérre. Az ajándék lónak nem nézem a fogsorát, de egy nagy múltú társulatnak az ürességtől kongó széksoraira sem lennék ismét kíváncsi.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.