JEGYZET – A címbeli mondat eredetileg nem kérdés, hanem határozott kijelentés volt: ha nem csalódom, a János vitéz daljátékváltozatának egyik slágere. Ezzel pedig a kényszerkérdésre meg is lenne a válasz, ha a hétköznapokban és a színpadon minden ugyanaz volna, és ugyanúgy történne. Csakhogy...
2017. március 08., 03:292017. március 08., 03:29
Többször is előfordult, hogy nem tudtam magamon uralkodni, és ország-világnak elmondtam, mennyire nem szeretem ezeket a bizonyos napokat. A cukormázzal nyakon öntött gyereknapot, a gyomrot felkavaró kényszermosolyos idősek napját, a mániákusan csikkeket és papírfecnit gyűjtögető Föld napját és természetesen a nőnapot, amikor egy rózsaszál szebben beszél. Nem szeretem, mert mélységesen álságos, és egész napon át az év háromszázhatvannégyszer több napjára gondolok.
Amikor a gyerekekre rázárják az ajtót, és nyugodtan elhúznak különböző kacatokra pénzt szórni. Amikor este, elalvás előtt ugrik be csak: ki tudja, mióta még telefonon sem kérdezte meg az évente egyszer olyannyira aggodalmas, hogy érzi magát idős szülője. Amikor nemes egyszerűséggel a járdára ejtik az épp megüresedő zacskót, pillepalackot, cigarettásdobozt, és amikor hajnal felé a jókedvű haver kérdésére, hogy vajon az asszonyok nem aggódnak-e otthon, a gondos férj rámutat az asztalon kókadozó virágszálra, és nevetve válaszol: az enyém soha, azért van ez a virág. Az szebben beszél.
És mindez csak a legfelületesebb pillantásra észrevehető különbség az egy nap és az év többi napja között. Kicsit mélyebben sokkal nagyobb bajok fortyognak: a nagyralátástól elvakult nőszemélyek hangoskodása, hogy az egyenjogúság előnye, ha a gyerekek körüli teendőkkel és a házi sertepertéléssel a férfi foglalatoskodik. Akiről aztán büszkén lehet hírelni: az én drága uram bezzeg ezt is, azt is, mindent megtesz. Ennek fejében kapta az uram titulust. S ha ezek után valaki azt mondaná, ennek se jó sehogy, ez is csak kritizálni szeret, annak kénytelen vagyok ellentmondani: az említett esetekben baj van a kréta körül.
Olyan társadalmat tartanék igazinak, ahol nem az első pillantás döntené el, méltónak tartunk-e valakit, vagy sem, hanem az alapos megismerés. És ha arra egy nő a legalkalmasabb, akkor az vezetheti az országot, mert külsejét nem teljesen más foglalkozásúra fogja kikerálni. És nem százával kér majd férfi ismerőseitől magának virágot, de ha szereti, akkor annak az egyetlen szálnak is szívből örül. Ha az csak egy szál, ami semminél nem beszél szebben, és még csak hivatalos nőnap se lenne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!