JEGYZET – A címbeli mondat eredetileg nem kérdés, hanem határozott kijelentés volt: ha nem csalódom, a János vitéz daljátékváltozatának egyik slágere. Ezzel pedig a kényszerkérdésre meg is lenne a válasz, ha a hétköznapokban és a színpadon minden ugyanaz volna, és ugyanúgy történne. Csakhogy...
2017. március 08., 03:292017. március 08., 03:29
Többször is előfordult, hogy nem tudtam magamon uralkodni, és ország-világnak elmondtam, mennyire nem szeretem ezeket a bizonyos napokat. A cukormázzal nyakon öntött gyereknapot, a gyomrot felkavaró kényszermosolyos idősek napját, a mániákusan csikkeket és papírfecnit gyűjtögető Föld napját és természetesen a nőnapot, amikor egy rózsaszál szebben beszél. Nem szeretem, mert mélységesen álságos, és egész napon át az év háromszázhatvannégyszer több napjára gondolok.
Amikor a gyerekekre rázárják az ajtót, és nyugodtan elhúznak különböző kacatokra pénzt szórni. Amikor este, elalvás előtt ugrik be csak: ki tudja, mióta még telefonon sem kérdezte meg az évente egyszer olyannyira aggodalmas, hogy érzi magát idős szülője. Amikor nemes egyszerűséggel a járdára ejtik az épp megüresedő zacskót, pillepalackot, cigarettásdobozt, és amikor hajnal felé a jókedvű haver kérdésére, hogy vajon az asszonyok nem aggódnak-e otthon, a gondos férj rámutat az asztalon kókadozó virágszálra, és nevetve válaszol: az enyém soha, azért van ez a virág. Az szebben beszél.
És mindez csak a legfelületesebb pillantásra észrevehető különbség az egy nap és az év többi napja között. Kicsit mélyebben sokkal nagyobb bajok fortyognak: a nagyralátástól elvakult nőszemélyek hangoskodása, hogy az egyenjogúság előnye, ha a gyerekek körüli teendőkkel és a házi sertepertéléssel a férfi foglalatoskodik. Akiről aztán büszkén lehet hírelni: az én drága uram bezzeg ezt is, azt is, mindent megtesz. Ennek fejében kapta az uram titulust. S ha ezek után valaki azt mondaná, ennek se jó sehogy, ez is csak kritizálni szeret, annak kénytelen vagyok ellentmondani: az említett esetekben baj van a kréta körül.
Olyan társadalmat tartanék igazinak, ahol nem az első pillantás döntené el, méltónak tartunk-e valakit, vagy sem, hanem az alapos megismerés. És ha arra egy nő a legalkalmasabb, akkor az vezetheti az országot, mert külsejét nem teljesen más foglalkozásúra fogja kikerálni. És nem százával kér majd férfi ismerőseitől magának virágot, de ha szereti, akkor annak az egyetlen szálnak is szívből örül. Ha az csak egy szál, ami semminél nem beszél szebben, és még csak hivatalos nőnap se lenne.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
szóljon hozzá!