2009. november 18., 11:092009. november 18., 11:09
Ezek a témák a korteshadjárat következő időszakában sem fogják uralni az elnöki tisztségre pályázók üzenetét. Hiszen vajon mit kezdjen a közönség például az olyan, a Zöld Párt színeiben induló jelölt (hogy ne mondják, csak a „nagyokkal” foglalkozunk) gyöngyszemével, miszerint Románia akkor lesz szabad ország, amikor a nép egy leszbikus és ateista roma nőt fog államfővé választani?
Mindamellett, hogy magával az ötlettel semmi bajunk sincs, egészen biztos, hogy ez a végkifejlet teremtene összjólétet? Az idei romániai államfőválasztás során tulajdonképpen nem a polgároknak tett kínálatok, sőt még csak nem is a jelöltek, hanem a doszsziék küzdenek egymással. Egyik-másik jelölttel kapcsolatban teljesen véletlenül most, a kampányhajrában kerülnek napvilágra olyan adatok, információk, amelyek gazdái már hoszszú ideje vártak arra, hogy előrántsák őket a fiókok mélyéről.
A szociáldemokrata Mircea Geoanának fél évvel később kell számot adnia arról, kinek a kegyeit kereste áprilisban Moszkvában, és hogy valóban az anyósa bankszámlájára térítette-e el kampánypénzei egy részét. Az újrázni készülő Traian Băsescu pedig egy frissen megjelent (az időzítés merő véletlen persze) kötetben szereplő adatok alapján kénytelen megválaszolni: valóban fizetett-e a román állam az elrabolt újságírókért a terroristáknak, ígért-e szabad elmenekülést az akció megszervezésével vádolt szíriai üzletembernek, befolyásolta-e a nyomozó hatóság munkáját?
Nyugodjunk meg, ezekre a kérdésekre valószínűleg soha a büdös életben nem kapunk választ, a legnagyobb baj viszont az, hogy a sufniból előrángatott dossziék keltette hangulat közepette egyelőre arra sem fogunk: megkapja-e az ország a soron következő hitelrészletet, változik-e jövőre az egységes adókulcs és az áfa, feltámad-e a gazdaság. Persze az is igaz, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása sokkal nagyobb felelősséget igényel, mint a rendelésre kiszivárogtatott adatok gumicsontját rágcsálni nap mint nap.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok