2009. február 27., 10:102009. február 27., 10:10
A jelek szerint akkor mostantól Kovászna megyében minden románt magyarnak kell tekinteni, hiszen csak akkor számíthat diszkriminatívnak kizárni valakit egy magyarok számára meghirdetett rendezvényről, ha a kizárt személyek maguk is magyarok. Persze ha a politikai korrektség divatos diskurzusát alkalmazzuk, akkor a románok jogosan panaszkodtak, hiszen milyen jogon zár ki bármilyen szervező bármilyen rendezvényből bárkit? Az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy senkit sem szabad származása miatt megkülönböztetni, nemzetisége vagy születési helye alapján diszkriminálni. Ezek alapján nemcsak az kirekesztő, hogy a rendezvényt csak magyarok számára hirdették meg, hanem az is, hogy kizárólag háromszékieknek. Bihari magyarként így vélhetően e sorok szerzője is jó eséllyel panaszolná be a diszkriminációellenes testületnél a szervezőket.
A diszkriminációellenes testület abszurd döntése riasztó jelzés arra nézvést, mennyire veszik ma a hivatalos szervek Romániában komolyan a kisebbségek védelmét. A diszkrimináció fogalma csupán értelmezés kérdésévé vált, relativizálódott, és a továbbra is meglévő homogenizáló, nemzetállami törekvések és a mindenkivel szemben egyenlő bánásmódot szorgalmazó liberális alapelv összekeveredéséből olyan eszelős, perverz doktrína született, amelynek fő alapelve az, hogy a románokat saját hazájukban fenyegeti a kisebbségi magyarság. Ennek szellemében hangozhatott el az arcátlanul uszító államfői kijelentés a románok elleni székelyföldi etnikai tisztogatásról, és ennek nyomán hozhatta meg a diszkriminációellenes tanács a kényszerzubbonyért kiáltó döntést. Mint ahogy az is ennek a szellemében válik bocsánatos bűnné, hogy a többségében magyarlakta megyében a román prefektus román többségű névadó bizottságot nevez ki, és hogy a közintézmények többségét románok vezetik. És az is, hogy a diszkrimináció ellen küzdeni hivatott intézmény válik a diszkrimináció védelmezőjévé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok