Balogh Levente

2019. november 09., 19:04

Dilemmák választás előtt

Nagy kérdés, milyen tétje lehet egy olyan államfőválasztásnak, amely előre lefutottnak tűnik, és első körben az a legnagyobb dilemma, hogy vajon az újrázni készülő jelenlegi elnök melyik ellenfelével kényszerül majd megmérkőzni a második fordulóban.

Az ugyanis a felmérések és a romániai politikai helyzet ismeretében egyértelműnek tűnik, hogy az új kormány üléseit is a saját kampányrendezvényévé silányító Klaus Johannis esetében csupán az kérdéses, mekkora előnnyel végez majd az első helyen vasárnap. Hacsak nem nyer az első körben – ami azért kevéssé valószínű –, a második fordulóban már valamivel érdekesebbnek ígérkezhet a csata.

A pártja katasztrofális kormányzati tevékenysége miatt immár a kormányból is kiakolbólított szociáldemokrata pártelnök, Viorica Dăncilă biztos áldozatnak tűnik, a mindenre is alkalmatlannak tűnő, rossz ázsiójú jelöltre vélhetően legfeljebb a PSD zömmel idősebb, Kárpátokon túli keménymagja szavazna, ami aligha elegendő akárcsak arra is, hogy megszorongassa Johannist. Nem véletlen, hogy Johannis és hívei azért szurkolnak, hogy az államfőnek vele kelljen megmérkőznie.

Dan Barna, az új seprű jól seper jelszavával kampányoló, a korrupció leküzdését és a régi pártok elsöprését zászlajára tűző Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke már más kategóriának tűnik. Pártja is, ő is új a politikában, ezért eddig viszonylag hitelesen alakította az új kezdetet, a régi beidegződésektől és összefonódásoktól mentes közéletet akaró figura szerepét. Így meg tudta szólítani azt a zömmel urbánus, iskolázott és fiatal népességet, amely a hagyományos pártokból teljesen kiábrándulva a legutóbbi parlamenti választáson már el sem ment szavazni.

Talán nem véletlen, hogy éppen ezért a kampányidőszakra időzítve jelentetett meg a Johannisra nézve potenciálisan veszélyesebbnek tűnő Barnáról olyan cikkeket egy magát oknyomozó portálként meghatározó orgánum, amelyekben az uniós finanszírozású pályázatokban érdekelt cége visszaéléseit taglalják. A továbbjutásra szintén esélyesnek tűnő Mircea Diaconu sötét ló, bár részéről tényleg a második fordulós szereplés tűnik a maximálisan elérhető eredménynek.

Számunkra, magyarok számára mindeközben lényeges kérdés, hogy a kisebbségi jogok területén mit várhatunk a jelöltektől. Klaus Johannist már ismerjük: hiába nyert öt éve magyarok tízezreinek a szavazataival, a szintén kisebbségi, szász származású jelöltnek soha egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy kimutassa a háláját – ehelyett arculcsapások egész sorozata érte részéről a magyar közösséget.

Dăncilă katasztrofális kormányzásán túlmenően a PSD közismert opportunizmusát képviseli – ha szüksége van az RMDSZ voksaira, akkor hajlandó engedménynek tűnő lépéseket tenni, de egy pillanatig se felejtsük: ő és kormánya tette lehetővé, sőt bátorította az úzvölgyi magyarellenes pogromkísérletet.

Dan Barna eközben úgy jelentkezett be a magyar voksokért, hogy semmilyen, a magyar közösség nyelvi, oktatási és önrendelkezési követeléseit érintő kisebbségjogi elem nem szerepel a programjában, és nem is ígért semmi ilyesmit. Már csak ezért is döbbenetes, hogy a Momentum elnöke, Fekete-Győr András kiállt mellette, és a rá való szavazást javasolta az erdélyi magyaroknak. Fekete-Győr ezzel átlépett egy határt, és arról tett tanúbizonyságot, hogy nem érti a határon túli magyar közösségek helyzetét. Nem fogja fel, hogy a kisebbségjogi kérdésekben semmit sem ajánló román pártokra való szavazás az első lépés az asszimiláció felé, aminek az elkerülése alapvető nemzetpolitikai minimum kellene hogy legyen. Ha Fekete-Győr és a Momentum nem így gondolja, azzal igencsak szomorú bizonyítványt állít ki magáról.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyaroknak mindenáron szavazniuk kell, és jobb híján az egyetlen magyar jelöltre, Kelemen Hunor RMDSZ-elnökre kell voksolniuk. Bár az RMDSZ ezt próbálja sugallni, valójában nem a magyarság, csupán a szövetség saját erejét, a saját mozgósítóképességét, hitelességét mutatja meg, mennyien szavaznak Kelemen Hunorra vasárnap. Ezért aki úgy érzi, román jelöltre semmiképp sem voksolna, de az RMDSZ jelöltjére sem szívesen ütné a pecsétet, az azzal szavaz – többek között az RMDSZ teljesítményéről is –, hogy nem szavaz.

Az első forduló tehát annyiban érdekes, hogy ki jut be a második fordulóba Johannisszal. Bár magyar szempontból máris kijelenthető, hogy jelen állás szerint teljesen mindegy, melyik két jelölt mérkőzik meg: kisebbségjogi szempontból érdemi javulást egyiktől sem remélhetünk.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. november 07., csütörtök

Mit kezd Orbán Orbannal?

A bizakodás nem kerül semmibe. Ha már új kormánya van Romániának, kapjuk elő tarsolyunk legmélyéről megkopott optimizmusunkat a magyar–román kapcsolatokat illetően.

Kiss Judit 2019. november 06., szerda

Voksgyűjtők és varázslók

Jól tudjuk, kampány idején semmi sem szent, ilyenkor az átlagosnál magasabbra csap a politikusi gátlástalanság mértéke, így értelemszerűen alacsonyabb lángon pislákol a konvencionális látszatudvariasság- és őszinteség.

Balogh Levente 2019. november 05., kedd

Orbané a pálya

A tegnapi, tragikomikus – árulások és műszaki probléma színesítette – parlamenti bizalmi szavazás kapcsán egyetlen pozitívum emelhető ki: hogy az ország végre rendelkezik teljes jogú és teljes létszámú kormánnyal.

Balogh Levente 2019. november 01., péntek

Hirtelen eltelt húsz év

A slágerlistákon 1999-ben többek között a Mambo No. 5 tarolt, a mozikban akkor jött ki a Star Wars-saga első új darabja, a Baljós árnyak, na meg a Mátrix.

Kiss Judit 2019. október 31., csütörtök

Molière e-mail-címe és a műveltség

Romániában korántsem kelendő a kultúra, és ez nem meglepő abban az országban, ahol olyan megye is létezik, ahol egyetlenegy könyvesbolt sem működik, és az ország könyvpiac tekintetében is sereghajtónak számít Európában.

Rostás Szabolcs 2019. október 30., szerda

Gondolatok krónikás születésnapra

Hát ezt is megértük: húszéves lett a Krónika! Napra pontosan két évtizeddel ezelőtt látott napvilágot először az erdélyi magyar közéleti napilap, és Ön, tisztelt Olvasó, a Krónika születésnapi különszámát, 21. évfolyamának 5344. lapszámát tartja a kezében.

2019. október 30., szerda

Húsz év múlva – villanások a Krónika korszakaiból

1. A Kolozsváron elképzelhető leglehetetlenebb helyen volt a Krónika első szerkesztősége, a Donát út fölött a dombon, a Fellegvár mögött.

Gazda Árpád 2019. október 30., szerda

Bethlen Gábor buzogánya

Valamikor a 2000-es évek elején a Krónika szerkesztőségében egy lapindító értekezleten a kultúra rovat képviselője többek közt egy olyan cikket ajánlott a másnapi lapszámba, ami Bethlen Gábor fejedelem buzogányáról szólt.

Csinta Samu 2019. október 30., szerda

Vasárnapi újság

Annyira nehéz a Krónikáról írni. És legalább annyira könnyű is. Körülbelül úgy, ahogy az ember a fiatalságát próbálja felidézni.

2019. október 30., szerda

Összetett kezdet

A Krónikát – úgy vélem – nagyon sokan kezdetként éltük meg. De ez egy összetett, sokféleképp látható kezdet volt.

Vélemény
Pataky István: Mit kezd Orbán Orbannal?

A bizakodás nem kerül semmibe. Ha már új kormánya van Romániának, kapjuk elő tarsolyunk legmélyéről ...

Kiss Judit: Voksgyűjtők és varázslók

Jól tudjuk, kampány idején semmi sem szent, ilyenkor az átlagosnál magasabbra csap a politikusi gátlástalanság ...

Balogh Levente: Orbané a pálya

A tegnapi, tragikomikus – árulások és műszaki probléma színesítette – parlamenti bizalmi szavazás ...

Legnézettebb