2012. augusztus 13., 09:472012. augusztus 13., 09:47
Merthogy ez a hír mindenképpen az. Vagyis nem számít, hogy évszázadok óta az ő felmenőik kezében a jogar, ha most az alattvalóknak nehezebben megy a dolga, akkor a legtermészetesebb, hogy ők is szorítsanak néhány lyuknyit a nadrágszíjon. Ellentétben az uborkafára kapaszkodóknak azzal az eszméletlen „szabadlopási vágyával”, amit a 23-ik éve országló, magát ilyen vagy olyan előjellel hirdető hatalom közelébe lopakodó siserahad a világ szeme láttára nem átall tarhálással kielégíteni.
Egy-egy váltáskor mindig szóba kerül a lopkodó klientúra, illetve annak „kötelező” lecserélése, ami aztán sürgősen be is következik – mi viszont újfent és újfent bizonyítva látjuk a népi bölcsesség igazát, miszerint egyik kutya, másik eb, illetve hogy ne vonjam magamra az állatvédők haragját: az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. De térjünk még vissza néhány szó erejéig a koronás fők dicsőségéhez – hisz amit mondani szeretnék, kimeríti a dicsőséges viselkedés fogalmát.
Azt a viselkedésmódot, amit nem gyorstalpaló tanfolyamokon, látogatás nélküli illemórákon vagy nagyban sokszorosított és ingyenesen osztogatott szórólapokon hirdetnek ilyen-amolyan guruk. Hanem ami nagyon hosszú idő alatt, rengeteg tapasztalat segítségével épül be a génekbe, és válik az emberi természet részévé. Windsorban mesélte az idegenvezető, hogy amikor húsz évvel ezelőtt leégett a kastély egy része, és a királynő a kormányhoz fordult, a Vasladynek nevezett akkori miniszterelnök asszony, azt mondta, nem az állam tulajdona, úgyhogy…
Ha viszont a királynőnek éppen nincs a helyreállításhoz elég pénze, kölcsönöznek neki, aminek fejében a turistaszezonban megnyitja a látogatók számára a kastélyt, a bevételből pedig visszafizetheti a kölcsönt: a windsori kastély a mai napig nyaranta látogatható. Egy kicsit más ez, mint az államtól elorzott villák és paloták egész serege, s a benne pöffeszkedők kivagyisága, akiket sok minden érdekel ugyan, de az „alattvalók” élete minőségének még véletlenül sem sikerül ennek az érdeklődési körnek a közelébe lop(a)kodnia magát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok