2012. június 04., 08:292012. június 04., 08:29
A fiatalember ugyanis leült, kinyitotta a táskáját, kivett belőle egy könyvet, a könyvjelzőnél kinyitotta és olvasni kezdett. Igen, bármennyire is hihetetlen, de így történt. Igazi könyvet vett elő, papírlapokból összefűzött kötetet, a lapok pedig teli a valaha nyomdafestéknek nevezett feketével rányomtatott sorokkal. A könyvjelző is igazi volt – jaj, bocsánat, most kapok észbe, hogy ezt a szót már jó ideje nem használják. Ez a tárgy nem azt jelzi, hogy vigyázat, könyv közeledik a láthatáron: ezt oda tettük, ahol az olvasást abbahagytuk. Olyan, aki ismeri a papírlapokból összefűzött kötet „titkát”, tudja, mi az a sok fekete sor, ráadásul olyan szavakat is ismer, hogy nyomdafesték és könyvjelző. Akkor meg miért álszenteskedem, miért hüledezem a fiatalember láttán úgy, mintha egy valódi óriáshüllő mászott volna fel az egyetem felé tartó autóbuszra?! De lám, csodálkozásom magyarázatát is beleszőttem az előbbi mondatba: az egyetem felé ment a fiatalember. S mivel én is arra lakom, ezt is tanúsítom: a közeli és távolabbi jövő értelmiségijeit igazán nem érheti az a gyanú, hogy igazi, papírlapokból összeállított könyvet olvasnának tanórára menet vagy onnan jövet. Ők legföljebb ordítoznak egymásnak a busz egyik végéből a másikba, csókacsácsogással tárgyalják ki az előző napi randevú sikereit és kudarcait, felfekvő terpeszülésben elnyúlva telefonálnak... de olvasni?! Ugyan már! Vagyis a csudabogár-kövület fiatalember tettének más magyarázata lehet. Talán az, hogy a buszjárat végállomása a városi köztemetőnél lévén, oda igyekezett, egy szeretett hozzátartozójának a nyughelyéhez, s az áhítatba így, előre bedolgozta magát, némileg megváltoztatva a hiedelmet, miszerint az eltávozott hozzátartozónak időnként nem árt kedvenc ételeiből kóstolót vinni a sírhoz. Ő lehet, hogy gyerekkorát bearanyozó nagyszüleinek kedvenc foglalatosságát idézve rótta le emlékük előtt a kegyeletét: ahogy annak idején ők tették, igazi könyvet, nyomdafesték-illatú betűkkel teleírt sorokat olvasott a buszon, könyvjelzővel jelölve meg, hol is tart a történetben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok