2012. április 23., 08:582012. április 23., 08:58
„Szerencsére” mindig ott bujkál ama bizonyos ha: a sajtó vegytiszta szabadsága – nálunk felé legalábbis – politikai boszorkánykonyhák lombikmestereinek varázspálca-suhintásán múlik, a tudás pedig, az igazi – hatalmat adó, folyamatosan táplált általános műveltség – egyre inkább várat magára. A legkitartóbban bíráló hírműsor jakobinus indulatú, a visszaéléseket következetesen feltáró újságírónője például bemutatja legújabb „leletét”: az óriási közpénzeken úgymond irodabútort beszerző lenyúlást.
A feltárást segítő indulatával nincs baj, kár, hogy az oknyomozást alátámasztani hivatott általános műveltség is megrekedt a jakobinus szinten. Nem érti ugyanis, hogy a beszerzett bútorok mellett miért szerepel a Louis Philippe-stílus. Vagyis nem tudja, ki volt Lajos Fülöp, és azt sem, hogy a könnyebbség kedvéért a franciák a királyaik nevéhez kötik a belső berendezések stíluskorszakait. Fentiek ismeretének hiányában szinte monomániásan ismételgeti, hogy ki a csuda az a Louis Philippe. Meghívottjai közül valaki ugyan félszájjal megkockáztatja, hogy az utolsó francia király, na de az már a jakobinus idők, sőt a császárság utánra esik, nem csoda, hogy elengedi a füle mellett, illetve odaszól a vonalban lévő Marga profeszszornak, hátha ő tudja, ki volt ez a hírhedett „műbútorasztalos”.
A volt kolozsvári rektor erre olyan arcot vágott, amilyet esetleg Beethoven vághatott volna, ha arra szólítják fel, hogy ha állítólag ért a zenéhez, vigye fel a zongorát a második emeletre. S ezzel azonnal élét is veszítette a szamurájkardnak szánt oknyomozás. Ugyanúgy, mint az az esszébe bújtatott eszmefuttatás, hogy mi köze egy alaptörvénynek holmi szellemjárásokhoz. A szellemesnek szánt sorok viszont egyszerűen csak arról árulkodtak, hogy írójuk legföljebb a skót kastélyok kísértethistóriáiról hallott, de a modern jogállamok alapjául szolgáló, körülbelül negyedévezreddel ezelőtt keletkezett Montesquieu-műről, A törvények szelleme című felvilágosodás kori értekezésről nem.
Ahogy a magát a szokványos szóhasználattól megszabadulónak tartó kis riporternő is azt hitte, műveltebbnek hat, ha nem fodrokról beszél a ruhakiállításon, hanem azt mondja, hogy a szoknyák krinolinokkal vannak tele. Íme, mi lett a csodás varázserőből: továbbra is ott rejlik a mesék mélyén, a hatalmi jelvények pedig?! Egy kicsorbult jogar s egy lottyadt (ország)alma.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok