2010. január 26., 09:502010. január 26., 09:50
A futball ereje az eredményekben tükröződik, ám a romániai labdarúgás belső világában mintha erről tudomást sem vennének. Nem úgy, mint Magyarországon: Sandu magyar kollégája, a sokak által jogosan kritizált Kisteleki István nem indul az idei elnökválasztáson, nagyot nőve sokak szemében. Nálunk viszont olyan erők dolgoznak, amelyeket úgysem érthet az egyszerű fizika törvényein felnőtt halandó.
A FRF legutóbbi elnökválasztása óta eltelt időszakban az egyik legtöbbet kritizált sportvezető éppen Mircea Sandu volt. Kebelbarátai, az élvonalbeli klubokat kiskirályokként irányító sportvezetők sorra fordítottak hátat neki, köztük a Temesváron tanyát vert Marian Iancu vagy a legnépszerűbb bukaresti csapaton élősködő Gigi Becali.
A szakítást természetesen a be nem tömött szájak, a szőnyeg alá nem sepert kényes ügyek váltották ki, ám amikor ismét eljött a választás ideje, a Keresztapának becézett Sandu magabiztosan nyert, s húsz év után megerősödve uralkodhat tovább. A Keresztapa kezei messze elérnek, hiszen a tegnapi szavazáson sok erdélyi, partiumi drukker kedvenc csapatának képviselői is minden bizonynyal Sandura szavaztak. Nem ez, vagy a választás eredménye érthetetlen, hiszen Sandu 192-67 arányú győzelme jelen helyzetben nem meglepő.
Az viszont felfoghatatlan, hogy a korrupciós ügyekkel, hatalmi visszaélésekkel sokszorosan megvádolt Sandu egyetlen kihívója az a Constantin Iacov volt, aki öt évvel ezelőtt még Sandu táborába tartozott, azóta pedig csak polgári és bűnvádi pereivel, illetve felfüggesztett szabadságvesztésével kapcsolatosan lehetett hallani róla – jobb nem akadt. Egyértelmű, ami most van, az minden bennfentesnek jó, a kör bezárul, a kígyó saját farkába harap, a császár tízezer évig trónon marad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok