Fotó: Jakab Mónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Nehéz most bármit is írni, mondani. Csak bámulom az üres dokumentumot, s nem jönnek a szavak. Annál gyorsabban pörögnek az emlékek.
2022. december 31., 10:512022. december 31., 10:51
Az első találkozás a Krónikával 1999 őszén még elsőéves egyetemistaként a nulladik lapszám bemutatóján. Az elhatározás, hogy miután befejezem az újságíróit, szeretnék a Krónikánál dolgozni. Negyedév vége, egy bulis nyár után szeptemberben már a főszerkesztői irodában interjún. Nagyjából félévnyi gyakornoki munka után szerkesztői munkaszerződés.
Egy regénnyi terjedelem sem lenne elég minden emlékezetes pillanat felidézésére. Voltak jó napok, de voltak cudarul nehéz időszakok is, ám valahogy együtt mostanáig mindent túlvészeltünk. Közben az emberek jöttek és mentek, rengeteg dolog változott 2003 óta. De sok ott köttetett barátság él azóta is, és a férjemmel is a Krónikánál ismerkedtem meg, ahogyan sok más kapcsolat is született a szerkesztőségi falak között.
A magam részéről viszont annyit megígérhetek, hogy ha maroknyian is, de a napilap hasábjain megszokott minőségi újságírást visszük/próbáljuk továbbvinni a Krónika online felületén. Tartsanak ott is velünk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
A harmincöt évvel ezelőtti marosvásárhelyi események nagyon mélyen sokunk emlékezetébe vésődtek. Nekem mindenekelőtt az RMDSZ-székház ostroma jut eszembe a fekete márciusról.
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
Baross Gábor egykori magyar közlekedési tárcavezető, a „vasminiszter” mintájára Sebastian Burduja román energiaügyi miniszter megkaphatná a gázminiszter jelzőt – annyi megjegyzéssel, hogy igazából a nagyon gáz miniszter epitheton ornans illene rá.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!