Fotó: Jakab Mónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Nehéz most bármit is írni, mondani. Csak bámulom az üres dokumentumot, s nem jönnek a szavak. Annál gyorsabban pörögnek az emlékek.
2022. december 31., 10:512022. december 31., 10:51
Az első találkozás a Krónikával 1999 őszén még elsőéves egyetemistaként a nulladik lapszám bemutatóján. Az elhatározás, hogy miután befejezem az újságíróit, szeretnék a Krónikánál dolgozni. Negyedév vége, egy bulis nyár után szeptemberben már a főszerkesztői irodában interjún. Nagyjából félévnyi gyakornoki munka után szerkesztői munkaszerződés.
Egy regénnyi terjedelem sem lenne elég minden emlékezetes pillanat felidézésére. Voltak jó napok, de voltak cudarul nehéz időszakok is, ám valahogy együtt mostanáig mindent túlvészeltünk. Közben az emberek jöttek és mentek, rengeteg dolog változott 2003 óta. De sok ott köttetett barátság él azóta is, és a férjemmel is a Krónikánál ismerkedtem meg, ahogyan sok más kapcsolat is született a szerkesztőségi falak között.
A magam részéről viszont annyit megígérhetek, hogy ha maroknyian is, de a napilap hasábjain megszokott minőségi újságírást visszük/próbáljuk továbbvinni a Krónika online felületén. Tartsanak ott is velünk!
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
szóljon hozzá!