VEZÉRCIKK – Kicsit olyan már Titus Corlăţean román külügyminiszter, mint a viccbéli Móricka, akinek mindenről „az” jut eszébe.
2014. október 09., 19:592014. október 09., 19:59
A bukaresti diplomácia vezetőjének a jelek szerint mindenről a magyarok. Szerdán például a román holokuszt évfordulóján is úgy tematizált, hogy ne a romániai zsidók kiirtásában meglévő román felelősség, hanem a vélt vagy valós magyar antiszemitizmus kerüljön a középpontba. Corlăţean a Nyírő József erdélyi újratemetésére tett, nemzetközi botrányt kavart kísérlet megakadályozása kapcsán próbálta úgy beállítani a román kormányt, mintha az mindent megtenne az idegengyűlölet, a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen.
Tény, hogy a magyar félnek mind a holokausztban, mind a Nyírő-ügyben megvan a felelőssége. Az előbbiért viselt felelősséget ugyanakkor a jelenlegi kormány több ízben is elismerte, és gyakorlatilag folyamatosan mindent megtesz azért, hogy a több százezer izraelita vallású magyar állampolgár kiirtása ne merüljön feledésbe.
Ez még akkor is így van, ha az egyrészt szerencsétlen koncepciójú és kivitelezésű, másrészt rosszindulatúan, szándékosan félremagyarázott német megszállási emlékmű kapcsán megint csak az antiszemitizmus bélyegét sütötték rá. A Nyírő-ügyben pedig annyi diplomáciai érzékről tettek tanúbizonyságot a magyar illetékesek, mint egy anyamedve, amely éppen azzal szembesül, hogy lelkes turisták azzal szórakoznak, hogy a bocsai fülét cibálják.
A néhány jó könyvet is író, de valóban vitatható politikai szerepet vállaló író újratemetésében vállalt állami szerep olyan ziccer volt a magyarok és Magyarország lejáratásában érdekelt erőknek, amelyet nem lehetett nem kihasználni.
Viszont román részről – holokauszt-emléknap ide, kenetteljes beszédek oda – továbbra is a felelősség elkenése zajlik. A bukaresti illetékesek az észak-erdélyi és partiumi vasútállomások falán helyeztek el a zsidók „fasiszta jellegűnek” titulált Horthy-rendszer idején történt deportálására emlékeztető táblákat, azt a látszatot keltve, mintha a mai Románia területén csak a magyarok lennének felelősek a zsidó közösség haláláért.
Holott közismert tény, hogy a valóban velejéig fasiszta-soviniszta Antonescu-rezsim már a 40-es évek legelején államilag szervezett pogromok során irtotta a romániai zsidókat, folyamatosan jártak a halálvonatok, a iaşi-i pogrom, illetve a román hadsereg besszarábiai, odesszai vérengzései során pedig tízezerszám gyilkolták az izraelita polgárokat.
És ne feledjük: a szintén fasiszta légionárius mozgalom utódja, az Új Jobboldal szélsőséges tagjai ma is vígan masíroznak Romániában – a kiirtott vagy Izraelnek eladott zsidók híján a magyarok ellen uszítva.
Szóval nem ártana, ha a magyar–román feszültséget a Nagyváradra és Marosvásárhelyre tervezett magyar konzuli irodák megnyitásának akadályozásával, a trianoni diktátum évről évre ismétlődő méltatásával és a mostani szónoklataival tovább élező Titus Corlăţean és a Ponta-kormány többi tagja néha a saját udvarán is söprögetne.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!