2011. szeptember 19., 09:532011. szeptember 19., 09:53
Persze azt senki sem várta, hogy ovációval fogadják az új riválist, azonban egy kicsivel több visszafogottság és elegancia az RMDSZ általános megítélésének sem ártana, és a politikai párbeszédet is megkönnyítené. A hatalmon levő, de pozícióit érthető módon féltő RMDSZ most „kóstolgatja” ellenfelét, így próbálva erőt és határozottságot sugallni – a durva beszólások és az arrogancia azonban akár kontraproduktívak is lehetnek. Az első, a hétvégén lezajlott hárompárti televíziós vita például – amellett, hogy igazából egyik résztvevő sem szerepelt túl jól – nem volt a legsikeresebb az RMDSZ szempontjából.
Az ellenfelek lekezeléseként értékelhető ugyanis, hogy míg az EMNP-t és az MPP-t is az elnök képviselte, a szövetség csupán főtitkári szinten képviseltette magát. (Igaz, ennek talán az is a magyarázata lehet, hogy védeni akarják az amúgy nem a briliáns debattőri képességeiről ismert Kelemen Hunort a „kopástól”.) Szintén nem volt szerencsés Markó Béla volt RMDSZ-elnök megnyilatkozása, amelyben az EMNP-t Magyarországról érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte. Markó az ilyen nívójú megszólalásokkal tovább rombolja azt a róla kialakult képet, miszerint mindig higgadt és józan mérlegelésre képes politikus. Nem biztos ugyanis, hogy azon az SZKT-ülésen a leghelyénvalóbb retorikai fogás „ciánozni” az ellenfelet, amelyen az RMDSZ elvetette, hogy állást foglaljon a ciántechnológiás bányászat kapcsán.
Persze nem vagyunk naivak, és nem várjuk azt, hogy ne legyenek viták, hiszen azok a plurális társadalom alapvető jellemzői. A hatékony érdek-képviseleti eszközök kapcsán kialakult nézetkülönbség, valamint a hatalom és a forrásokhoz való hozzáférés megőrzésére, illetve megszerzésére irányuló szándék ütközése néha parázs összecsapásokat hoz. Az egészséges versengésen túl azonban a magyar alakulatok a parlamenti részvétel érdekében együttműködésre vannak ítélve. E helyzetben pedig a gőg, illetve az ellenfél eltiprására vagy kiiktatására irányuló igyekezet – érkezzék bármely oldalról is – jóval károsabb lehet a romániai magyar közösség számára, mint egy ciánkatasztrófa.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.