2009. február 25., 10:062009. február 25., 10:06
Hiszen miközben a romániai romák és nem romák által elkövetett köztörvényes ügyekről van szó, addig sem a gazdasági válságról és az enyhén szólva is optimista sarokszámokkal operáló, mérsékelten reális költségvetésről, illetve az országban is egyre nagyobb méreteket öltő bűnözési hullámról szólnak a hírek. Hanem arról, hogy a kormánynak ismét alkalma van az emberi jogok védelmezőjének szerepében tetszelegni, amikor dörgedelmes szónoklatokban utasítják el a római hatóságok arra vonatkozó követeléseit, hogy Bukarest akadályozza meg a nyilvántartott rosszfiúk kiutazását az országból. Persze ehhez szükséges az is, hogy a Berlusconi-kormány a Jobbik retorikáját idéző, primitív, hangulatkeltésre is alkalmas kijelentésekkel és intézkedésekkel lehetőséget biztosítson arra, hogy a román diplomácia a jogvédelem apostolának szerepében tüntethesse föl magát. Diaconescuék pedig kiválóan ki is használják az alkalmat: a külügyminiszter minden ellenkezést azonnal elsöprő határozottsággal tagadta meg a román bűnözők csoportos hazaszállítását, és utasította el az összes román állampolgár megbélyegzését néhány romániai bevándorló bűncselekményei miatt. A bukaresti igyekezet hátterében azonban az ország és a román nemzet jóhíre megóvásának szándéka mellett minden bizonnyal az a ki nem mondott alaptétel is ott lapul, hogy a kormánynak még mindig az a legkényelmesebb, ha a legelvetemültebb bűnözők nem Romániában, hanem Itáliában rontják a levegőt. Addig jó nekünk, amíg a gyilkosok, rablók és erőszaktevők inkább külföldön fejtik ki „áldásos” tevékenységüket, hisz a közelmúlt eseményei is jelzik: a hazai rendfenntartó erők számára igencsak kemény kihívást jelent a bűnmegelőzés és a bűnüldözés.
Jelen pillanatban pedig nem tehetünk mást, mint szurkolunk, hogy az olasz–
román diplomáciai párharcot Bukarest nyerje. Hiszen amíg a román rendőrség képtelen hatékonyan fellépni a bűnözőkkel szemben, és még csak elképzelés sincs a hatékony, integratív romapolitikára vonatkozóan, addig a bűnözők exportja és a határokon kívül tartása bizonyul a közbiztonság javítását szolgáló leghatékonyabb intézkedésnek.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.