2009. február 25., 10:062009. február 25., 10:06
Hiszen miközben a romániai romák és nem romák által elkövetett köztörvényes ügyekről van szó, addig sem a gazdasági válságról és az enyhén szólva is optimista sarokszámokkal operáló, mérsékelten reális költségvetésről, illetve az országban is egyre nagyobb méreteket öltő bűnözési hullámról szólnak a hírek. Hanem arról, hogy a kormánynak ismét alkalma van az emberi jogok védelmezőjének szerepében tetszelegni, amikor dörgedelmes szónoklatokban utasítják el a római hatóságok arra vonatkozó követeléseit, hogy Bukarest akadályozza meg a nyilvántartott rosszfiúk kiutazását az országból. Persze ehhez szükséges az is, hogy a Berlusconi-kormány a Jobbik retorikáját idéző, primitív, hangulatkeltésre is alkalmas kijelentésekkel és intézkedésekkel lehetőséget biztosítson arra, hogy a román diplomácia a jogvédelem apostolának szerepében tüntethesse föl magát. Diaconescuék pedig kiválóan ki is használják az alkalmat: a külügyminiszter minden ellenkezést azonnal elsöprő határozottsággal tagadta meg a román bűnözők csoportos hazaszállítását, és utasította el az összes román állampolgár megbélyegzését néhány romániai bevándorló bűncselekményei miatt. A bukaresti igyekezet hátterében azonban az ország és a román nemzet jóhíre megóvásának szándéka mellett minden bizonnyal az a ki nem mondott alaptétel is ott lapul, hogy a kormánynak még mindig az a legkényelmesebb, ha a legelvetemültebb bűnözők nem Romániában, hanem Itáliában rontják a levegőt. Addig jó nekünk, amíg a gyilkosok, rablók és erőszaktevők inkább külföldön fejtik ki „áldásos” tevékenységüket, hisz a közelmúlt eseményei is jelzik: a hazai rendfenntartó erők számára igencsak kemény kihívást jelent a bűnmegelőzés és a bűnüldözés.
Jelen pillanatban pedig nem tehetünk mást, mint szurkolunk, hogy az olasz–
román diplomáciai párharcot Bukarest nyerje. Hiszen amíg a román rendőrség képtelen hatékonyan fellépni a bűnözőkkel szemben, és még csak elképzelés sincs a hatékony, integratív romapolitikára vonatkozóan, addig a bűnözők exportja és a határokon kívül tartása bizonyul a közbiztonság javítását szolgáló leghatékonyabb intézkedésnek.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.