JEGYZET – Segítségül híva a formális logika eszközeit próbáltam kikövetkeztetni a bunkók illemtanának egyik sarkalatos tételét.
2014. október 05., 19:372014. október 05., 19:37
Nem tagadom, hogy erősen kerülő és eléggé göröngyös út vezetett az eredményhez, mivel a bunkóság egyik elengedhetetlennek tűnő velejárója a sunyiság is: illemkódexük tételeit nem írják le, egyszerűen a szelek szárnyára bízzák, vigyék csak az amúgy is elszálló szavakat.
Az említett és egyébként nem létező viselkedési szabályzat első oldalán egész biztosan ott szerepel az, amit minden nem bunkó elkerül: valakiket a nevük miatt heccelni. Nem szándékozom elmélyedni a személynévtörténetben, elég csak annyit megemlíteni, hogy eredetileg minden név valamilyen tulajdonságra vagy egy bizonyos nemzetséghez tartozásra utalt.
A családnevek alakulása ennél némileg összetettebb, de tény, hogy az esetleges ironizálásra okot adó nevek eredete egy zárt közösség több azonos foglalkozást űző tagjának valamilyen gúnynévvel való megkülönböztetésére vallott. Túl mindenféle névadási filozófián, ma már törvény adta lehetőség, hogy ha valaki éppen annyira elégedetlen a család- vagy akár keresztnevével, akkor megváltoztathatja. De azon gúnyolódni, hogy valakinek egy, kettő vagy tizenvalahány keresztneve van, az az illető poénkodóról állít ki illemigazolványt.
A mandátumának vége felé baktató játékos elnökünknek egy ihletett pillanatában nevetségesnek tűnhetett, hogy a miniszterelnöknek két keresztneve van, és ennek emlegetésével igyekezett – pontosan nem is értem, milyen hatást kiváltani. Talán pazarlásra céloz, vagy nem tudom mire, holott nagyon is tudatában van annak, hogy az ő családneve a pöcegödrök körüli altesti tevékenységre hajaz, s ezen épp őkelme heherészett egyszer egy élő adásban kiadósat.
Feltehetőleg tanácsadói azért nem szóltak neki arról, hogy az uralkodó családokban a sokszoros keresztnév dívik, sőt nem ritka a fiúgyermek nevei közé a Szűzanya védelmezését is kérve a Máriát beiktatni, nehogy túl vidám kedvében egyszer még szóvá tegye ott, ahol ezt nem szívesen hallanák.
Amikor pedig az elnök elkezdte a viccelődést a két keresztnévvel, ellensúlyozásként a magát legjelentősebbnek kikiáltó hírtévé emberei őt úgy emlegetik, hogy előbb mondják a családnevét, aztán a másikat. Ahogy mi és a japánok is használjuk. Ha a tévések ezt nem is hajlandók tudomásul venni, gondolván, hogy vicc az egész.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!