2009. március 30., 11:232009. március 30., 11:23
Az e hétvégi meglepetés viszont éppen az, hogy kiderült: ez nem így van. Gyurcsány egyszerűen fejest ugrott a semmibe, és alaposan elszámította magát: az MSZP képtelen volt olyan kormányfőjelöltet találni, aki alkalmasnak is tűnt, és vállalta is volna a hálátlan feladatot, az SZDSZ pedig láthatóan nem igyekezett véget vetni a szocialisták – és Gyurcsány – agóniájának.
Sőt gerjesztette is azt azáltal, hogy egyetlen jelöltet sem talált alkalmasnak. Gyurcsány blöffje tehát nem jött be, és ezt már nem nyelhették le az MSZP másodvonalbeli vezetői. Miután a zseniálisnak gondolt húzás bedőlt, rájöttek, hogy Gyurcsánnyal az élen csak még mélyebbre süllyedne a párt, ezért gyorsan léptek, és a ballaszttá vált leszerepelt vezért átdobták a korláton. Így most úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc politikai karrierje gyakorlatilag véget ért – szombati, a hazaárulózó tüntetők gyűrűjében történő, vesszőfutásszerű távozása az elnökségi ülésről, amelyen a leváltásáról döntöttek, sorsszerű és jelképértékű lezárása annak a korszaknak, amely egy agilis, bizonyítási vágytól hajtott, rögeszmés reformlázban égő, ám az országot kilátástalan gazdasági és politikai helyzetbe manőverező politikusról, a soha meg nem valósuló ígéretekről marad emlékezetes.
A megoldás kulcsa az SZDSZ kezében van: a Gyurcsánytalanított MSZP jelöltjének támogatásával biztosíthatja a balliberális oldal kormányon maradását. Ezzel ugyan csak a vergődést hosszabbítaná meg, de az Orbán visszatérésétől való félelem elegendő ok lehet arra, hogy a támogatás mellett döntsenek. Amire Orbán amúgy a kettős állampolgárság biztosításának az SZDSZ szemében vörös posztónak számító ígéretével rá is játszott. Nem kizárt, hogy Orbán elhamarkodott hétvégi nyilatkozata is sokat nyom majd a latban az SZDSZ döntésének meghozatalakor.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok