2009. december 18., 13:162009. december 18., 13:16
Emil Bocról viszont már bebizonyosodott, hogy kormányfőként körülbelül annyira önálló, mint egy kesztyűbáb a Futrinka utcából, így a szó szoros értelmében a végrehajtó hatalom megtestesítője lesz majd: amit Băsescu mond, azt ő majd készségesen végrehajtja.
Traian Băsescu államfő döntésével vélhetően kijózanította azokat, akik előző napi kijelentése nyomán – amely szerint el kíván távolodni a pártpolitikától, hiszen újabb mandátumért már nem indulhat – azt hihették, hogy valóban a konszenzus megteremtése a célja. Boc jelölésével – saját befolyásának bebetonozása mellett – ismét megalázta az államfőválasztáson vele szemben állást foglalt pártokat, ami a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy megteremtse a megbékélést – már csak azért sem, mert ezzel a választópolgárok azon, közel 50 százalékát is arcul csapta, akik ellene szavaztak.
Persze lehet, hogy Boc tényleg tud valami olyasmit, ami alkalmassá teszi őt a válság ellen küzdő kormány vezetésére, de erről eddig nem tett tanúbizonyságot. Hisz az ő kormánya volt az, amely a gazdasági krízis közepette bevezette azt az átalányadót, amelynél kommunistább stílusú rablást még maguk a kommunisták is nehezen tudtak volna kitalálni, és amely a fűnyíró elv alapján hajtotta be a sarcot a vállalkozókon – mintegy százezer cég bezárását eredményezve. Ha másért nem, már ezért is teljesen alkalmatlan egy, az országot a katasztrofális gazdasági helyzetből kilavírozni készülő kormány irányítására.
A legszomorúbb, hogy e fölött most a kormányszereplés lehetőségétől megrészegülve az az RMDSZ is szemet huny, amely a liberálisokkal együtt a Boc-kormány bukását előidéző bizalmatlansági indítványt beterjesztette. Pálfordulásukkal Markóék néhány miniszteri és államtitkári pozíció fejében azt hitelesítik, ami ellen régóta küzdenek. Cinkosokká válnak a selejt újracsomagolásában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok