2009. március 05., 10:572009. március 05., 10:57
A jóváhagyást követően elkezdődő bírósági tárgyalás bizonyára évekig is eltart majd, és természetesen semmi sem garantálja, hogy a végső ítélet elmarasztalja majd a politikust. Egy dolog azonban biztos: Năstase politikai karrierjének legalábbis egy időre befellegzett. A tárgyalás időtartama alatt semmiképp sem exponálhatja magát, hiszen egy korrupcióval vádolt politikus saját pártja számára a legkényelmetlenebb. A számára kedvező jogerős ítélet után esetleg még visszatérhet, és tetszeleghet az igazságtalanul meghurcolt áldozat szerepében – ám a romániai igazságszolgáltatást ismerve erre még jó néhány évig várhat.
A mostani döntés egyik legnagyobb nyertese Traian Băsescu államfő, aki egyik legveszélyesebb riválisától szabadult meg. Öt évvel ezelőtt csupán kevésen múlott, hogy nem Năstase került a Cotroceni-palotába, ezért nem véletlen, hogy épp ő került a korrupcióellenes küzdelem célkeresztjébe. Félreértés ne essék: egyáltalán nem vagyunk meggyőződve Adrian Năstase feddhetetlenségéről – viszont nehéz elhinni, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban ő lenne az egyetlen magas beosztású politikus, aki tilosba tévedt. Az a hadjárat azonban, amelynek célja az volt, hogy őt tüntesse föl minden korruptak legkorruptabbikának, mégis elérte legfőbb célját: sikerült annyira hiteltelenné tenni, hogy már pártja számára is vállalhatatlanná lett. Ezért hátrált ki mögüle lassan Mircea Geoană pártelnök is, és ezért jelentette be, hogy inkább ő indulna a PSD színeiben az államfői tisztségért. Ami, lássuk be, olyan, mintha a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének visszavágóján a Liverpool különböző problémák miatt csak a csikócsapatával tudna kiállni a Real Madrid ellen. A lelkesedés díjazandó – ám a végkifejlet már a kezdő sípszó elhangzása előtt nyilvánvaló. Egyetlen markáns vezetőjétől megfosztva a PSD számára egyetlen lehetőség marad: szépen halni meg az idei elnökválasztáson.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.