2009. március 05., 10:572009. március 05., 10:57
A jóváhagyást követően elkezdődő bírósági tárgyalás bizonyára évekig is eltart majd, és természetesen semmi sem garantálja, hogy a végső ítélet elmarasztalja majd a politikust. Egy dolog azonban biztos: Năstase politikai karrierjének legalábbis egy időre befellegzett. A tárgyalás időtartama alatt semmiképp sem exponálhatja magát, hiszen egy korrupcióval vádolt politikus saját pártja számára a legkényelmetlenebb. A számára kedvező jogerős ítélet után esetleg még visszatérhet, és tetszeleghet az igazságtalanul meghurcolt áldozat szerepében – ám a romániai igazságszolgáltatást ismerve erre még jó néhány évig várhat.
A mostani döntés egyik legnagyobb nyertese Traian Băsescu államfő, aki egyik legveszélyesebb riválisától szabadult meg. Öt évvel ezelőtt csupán kevésen múlott, hogy nem Năstase került a Cotroceni-palotába, ezért nem véletlen, hogy épp ő került a korrupcióellenes küzdelem célkeresztjébe. Félreértés ne essék: egyáltalán nem vagyunk meggyőződve Adrian Năstase feddhetetlenségéről – viszont nehéz elhinni, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban ő lenne az egyetlen magas beosztású politikus, aki tilosba tévedt. Az a hadjárat azonban, amelynek célja az volt, hogy őt tüntesse föl minden korruptak legkorruptabbikának, mégis elérte legfőbb célját: sikerült annyira hiteltelenné tenni, hogy már pártja számára is vállalhatatlanná lett. Ezért hátrált ki mögüle lassan Mircea Geoană pártelnök is, és ezért jelentette be, hogy inkább ő indulna a PSD színeiben az államfői tisztségért. Ami, lássuk be, olyan, mintha a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének visszavágóján a Liverpool különböző problémák miatt csak a csikócsapatával tudna kiállni a Real Madrid ellen. A lelkesedés díjazandó – ám a végkifejlet már a kezdő sípszó elhangzása előtt nyilvánvaló. Egyetlen markáns vezetőjétől megfosztva a PSD számára egyetlen lehetőség marad: szépen halni meg az idei elnökválasztáson.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok