2009. március 25., 10:412009. március 25., 10:41
Pedig az eltelt másfél év alatt immár tapasztalat is gyűlt az európai parlamenti tevékenységről; sokkal több, mint akkor, amikor a román parlamentből átirányított képviselők szédelegtek a brüsszeli folyosókon.
Az már biztosra látszik: elhibázott volt a másfél évvel ezelőtt fennen hangoztatott RMDSZ-es nézet, hogy az Unió gazdasági jellegéből fakadóan gazdasági szakembert kell küldeni az EP-be. Az erdélyi magyar választóknak ugyanis aligha származott hasznuk abból, hogy a gazdasági ügyekben jártas politikus is képviselte őket.
Talán azt kellett volna tudatosítani a jelöltek kiválasztásánál, hogy melyek azok az ügyek, amelyeket sem a szociáldemokrata, sem a liberális, sem a demokrata-liberális romániai képviselők nem fognak megjeleníteni. Ezek pedig – ha tetszik, ha nem, ha van ebben illetékessége az EU-nak, ha nincs – mégiscsak magyar közösségi, kisebbségi ügyek. Az erdélyi magyarság képviselőinek Brüszszelben is az a feladatuk, hogy az autonómiatörekvésekhez próbáljanak támogatást, szimpátiát szerezni, hiszen ettől függ a legnagyobb mértékben a közösség jövője.
A feladat nehézsége abból fakad, hogy csak a közösségi törekvések hangoztatásával nem lehet rokonszenvet elérni. A kisebbségi ügyeket a tagállamok hatáskörében hagyta ugyanis az Unió. Ahhoz, hogy egy EP-képviselő e területeken is eredményes lehessen, egyébhez is kell értenie. Más területeken kell gyűjtenie a politikai tőkét, hogy azt vissza tudja forgatni a közösség szolgálatába.
E szemszögből nézve a gazdasági szaktudás mit sem ér, ha hiányzik mögüle a kisebbségi elkötelezettség. Az csak olyan, mint a smirglipapíron a papír: csak hordozója, kötőanyaga annak, ami ténylegesen lényeges. Ez pedig még a magyar EP-képviselők mindegyikében sem tudatosult. A szaktudás, az elismertség, a kivívott tekintély csak akkor nyer értelmet, ha a közösségi célokat mozdítja elő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok