Kiss Judit
2022. december 07., 11:002022. december 07., 11:00
Ha csak felületesen is körülnézünk a környezetünkben, számos jel utalhat arra, hogy a pénz diktatúrájának korát éljük. Egyesek szerint mindent megkaphatunk érte, mások úgy gondolják, sok fontos értéket elveszíthetünk, ha az anyagiakat hajszoljuk. Akadnak, akik bálványozzák, mások a gonosz kísértésének tekintik. Az viszont bizonyos, hogy társadalmunk mindennapjainak talán nincs még egy ennyire domináns, mindennapjainkat ennyire meghatározó tényezője, mint a pénz, a jólét utáni hajsza.
Most már a hazai társadalomnak is számszerűsített „bizonyítványa” van arról, hogy mennyire áthatja mentalitásunkat a pénz. Egy nemrég készült felmérés eredményei rámutatnak, hogy a fiatalok – az 1990-es évek közepe és a 2010-es évek első fele között született Z generáció tagjai – értékrendjében első helyen, azaz mindenek fölött áll az anyagi jólét és biztonság. Ha úgy vesszük, ironikusan szólva „szegénységi bizonyítványnak” is tekinthető, hogy olyan világot élünk, amikor a fiatalok látásmódjában a pénz áll a legfontosabb helyen, megelőzve a családban való kiteljesedés, az emberi kapcsolatok, az egészség, a spiritualitás, a lelki gazdagság fontosságát.
Hogy ez miért alakulhatott így, annak roppant szövevényes okai lehetnek, történelmi, gazdasági, politikai, szociológiai szempontból is. Ami viszont egyszerűen, józan ésszel is felmérhető: nem lenne becsületes, ha csak a körülöttünk lévő világ gazdasági, történelmi változásainak, a technika fejlődésének s az információáramlás gyorsaságának számlájára írnánk a jelenséget. Hiszen a fiatalok világlátásuk tekintélyes részét szüleiktől kapják, és bizonyos tekintetben azt viszik, örökítik tovább, amivel otthon feltarisznyálták őket. Ha az idősebb nemzedékek önvizsgálatot tartanának, mélyen magukba néznének, nagy valószínűséggel az derülne ki, hogy ilyen vagy olyan okok, kényszerítő körülmények miatt ők maguk is azzal töltötték életük tekintélyes részét, hogy megszerezzék az anyagiakat. Napról napra, évről évre, ki se tekintve, ki se szállva a mókuskerékből. És mivel aránytalanul nagymértékben a pénz miatti hajsza határozza, határozta meg az életet, egészen biztos, hogy a nem anyagi természetű, de legalább olyan fontos dolgokra nem jutott és ma sem jut elég idő és tér. Akik most idősebbek, azok sem értek rá eléggé odafigyelni a gyermeknevelésre, a szüleik gondozására, nem volt idejük megfelelőképpen ápolni egészségüket, lelküket ezen a „földi kiránduláson”, ahol azért tulajdonképpen mindannyian csak vendégek vagyunk...
Úgy tűnik, a pénz diktatúrájából az, az egész társadalom mentalitását átható gondolat is következik, hogy testi és jóléti igényeink, anyagi természetű vágyaink a fontosabbak, a lelkünk, lelkiségünk, szellemünk pedig csak másodlagos. A pénzhajsza mókuskerekéből kiszállni pedig valószínűleg nagyon nehezen lehet. De ha mégis megpróbálnánk, az első lépés talán a felismerésé lenne: próbáljuk meg kívülről, felülről, önkritikával nézni saját magunkat. Például úgy, ahogyan a pénz mindent átszövő hatalmának groteszk voltára világít rá frappánsan Lovasi András énekes, dalszerző egyik dalszövege: „Automatákba pénzt dobálnak a pénz miatt/ Meg válófélben ordibálnak a pénz miatt/ Börtönbe meg bankba járnak a pénz miatt (...) A pénz miatt van minden/ Pénz nélkül élet nincsen/ Pénz nélkül jaj, meghal a Föld/ És Dubajban se lenne annyi sok zöld...”
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
szóljon hozzá!