Páva Adorján

2018. augusztus 30., 21:50

Bölöni felépíthető marosvásárhelyi bajnokcsapata

Bölöni László irigylésre méltó labdarúgó- és edzőkarrierje során több száz ellenféllel került szembe, több ezer rivális játékos ellen készült, feltérképezve, alaposan kielemezve erősségüket és gyenge pontjaikat.

Most azonban olyasféle megmérettetésen gondolkodik, amelyen megfogalmazása szerint semmiképpen sem valaki ellen szállna versenybe: szülővárosa, Marosvásárhely polgármesteri tisztségéről van szó.

„Ha egy ilyen dologba belevágnék, akkor mindenféleképpen azért tenném, hogy egy csapatba vonjam a különböző embereket, a különböző érdekeket” – mondta a Vásárhelyi Forgatag egyik pódiumbeszélgetésén a jelenleg Belgiumban edzősködő, 64 éves sportszakember.

A magyar és román körökben egyaránt rendkívül népszerű Bölöni hozzátette, szívesen visszatérne, csak eddig nem látta azt a valós célt, ami hazavezesse Marosvásárhelyre. Most azonban nagyon úgy tűnik, hogy megtalálta, és már a „taktikát” is felvázolta. Ez nagyjából így foglalható össze: két évünk van arra, hogy olyan magabiztos csapatot építsünk, amely (ahogy futballberkekben mondani szokás) a saját játékát játssza, és nem a riváliséhoz igazodik – inkább majd az ellenfél (mert bizony az is lesz) alkalmazkodjon ahhoz, amit ráerőltetünk, az történjen a pályán, amit mi akarunk.

Bölöni pedig tudja, hogy mit akar. Sokan nem értették, hogy edzői pályafutása során miért nem lett a magyar fociválogatott szövetségi kapitánya, komolyabb felkérése alkalmával pedig miért támasztott Budapesten teljesíthetetlennek tűnő szakmai feltételeket. Megkockáztatható: azért, mert pontosan azokban az ügyekben kell a leginkább gyakorlatiasnak, alaposnak, körültekintőnek, előrelátónak, szigorúnak lenni, amelyek a szívünkhöz közel állnak.

Bölöni tudta, hogy az anyaországi futballba áramló pénz nem elég: a magyar válogatott felrázásához – az iskolai neveléstől az utánpótlás- és edzőképzéstől egészen a legnevesebb profi klubcsapatok működéséig – átfogó mentalitásváltásra, szervezésbeli, menedzseri megújulásra, újfajta jövőépítésre van szükség. Egyszóval a megfelelő körülmények biztosítása nélkül – ahogy a szakember a Forgatagon fogalmazott –  minden csak lánglobogtatás.

Úgy tűnik azonban, hogy ennél most jóval többről van szó Marosvásárhelyen. Bölöni László nemigen szokott a levegőbe beszélni: amikor a hétfői pódiumbeszélgetésen azt mondta, képes lenne az emberek összefogására és az újításra, jól tudta, hogy a háttérben már olyan folyamatok zajlanak, amelyek megteremthetik az összefogás és az újítás feltételeit. Megerősítették mindezt az immár egyre több színtéren közösen fellépő három erdélyi magyar párt lapunk által megszólaltatott vezetői, akik leplezetlen örömmel fogadták a neves futballszakember gondolatait a hazatérésről, az esetleges közéleti szerepvállalásról. Sőt a megerősítés fordítva is áll: a nemzetközi szinten is köztiszteletnek örvendő Bölöni – egyelőre feltételes módban közölt – bejelentése egyfajta megelőlegezett, politikai összefogást feltételez, kvázi garantáló jótállási nyilatkozatnak is tekinthető.

Örömteli, hogy a dolgok jelenlegi állását nem a 2020-as önkormányzati választások előtt két hónappal, hanem már két évvel azt megelőzően rögzíteni lehet. Bölöni László kijelentette, ahhoz, hogy meggyőzze az embereket, Marosvásárhelyen kellene lennie, az emberek szemébe kellene néznie, és el kellene mondania nekik, hogy pontosan mit is akar. A Royal Antwerp FC vezetőedzőjének jövő nyáron jár le a szerződése, azaz legkésőbb egy év múlva „szabadon hazaigazolható”.

A magyar politikai és civil elitnek most az a feladata, hogy egy év alatt olyan csapatot állítson össze, amelyet Bölöni László szívesen, legjobb tudásával irányíthatna. Nem kell világverőnek lennie, hiszen tudjuk, hogy az erdélyi magyar közélet régóta híján van a maga „Cristiano Ronaldóinak”. Elég, ha minden posztra bőven jut tehetséges, lendületes, motivált, jó teherbírású játékosokból, akiktől nem idegen a csapatszellem. És akkor kezdődhet a bajnoki idény, végül pedig jöhet a döntő.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...