2012. február 07., 08:372012. február 07., 08:37
Természetesen szó sincs arról, hogy Boc a mintegy hónapja tartó országos tüntetéssorozat résztvevőinek kedvében kívánt járni lemondásával, és lépésének ama önigazolása is sántít, miszerint döntésével az ország gazdasági-politikai stabilitását kívánta megőrizni. A neve alatt futó, a 2008 decembere óta eszközölt átalakítások miatt öt különböző személyi összetételt megélt kormányok – kivéve a 2009 októberében bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott II. Boc-kabinetet – sohasem rendelkeztek stabilabb parlamenti többséggel, mint a most távozó. Csak hát a demokrata-liberális alakulat régóta híres politikai kannibalizmusáról, vagyis ama természetéről, hogy ha baj van, saját vezetőjét is képes felfalni, feláldozni saját politikai érdeke oltárán.
(Talán még emlékszünk, miként állította félre annak idején Băsescu az akkor még demokrata pártként fungáló alakulat éléről Petre Romant, majd 2004-ben az államelnöki székre pályázó Theodor Stolojant.) Boc kapitulációja mögött egyértelműen politikai okok húzódnak meg: az általa vezetett PDL számos vezetője őt tette felelőssé azért, hogy az alakulat népszerűsége 15 százalék alá süllyedt, és nagyon kevés esélye maradt arra, hogy az idei parlamenti megmérettetés után hatalmon maradjon. Ezt azonban csakis az államfő beleegyezésével lehetett végrehajtani, és Băsescu most látta elérkezettnek az időt a váltásra. Fogas kérdés viszont, hogy átmegy-e egyáltalán Mihai Răzvan Ungureanu új összetételű kormánya a parlamenten, mint ahogy azt sem tudjuk, az új kabinet esetleges „felkenése” közepette kihúzza-e a jelenlegi koalíció előre hozott választások nélkül.
Látható ugyanis, hogy az RMDSZ egyre inkább elkötelezett az idő előtti parlamenti megmérettetés mellett, amelyet talán kész lesz ki is robbantani, ha politikai érdekei, elvárásai nem úgy érvényesülnek az új kormánystruktúrában, ahogy szeretné. Roppant fontos lenne azonban azt megtudni, hogy milyen, az erdélyi magyarság számára előnyös feltételeket szabott, igényeket támasztott a szövetség, amikor a koalícióban maradásáról tárgyalt tegnap.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.