Megnyugodhatunk, igaz az ókoriak mondása: nincs új a nap alatt! Ha valaki esetleg olyan hiszékeny, vagy annyira járatlan a hazai, nagyzolóan politikainak nevezett, de valójában az egymás átverésére és kijátszására menő kupeckedésről szóló közéletben, hogy még elhitte a legújabb pártcsinálmány makulátlanságát, akkor alig egy héttel a választási eredmények kihirdetése után felnyílhatott a szeme.
2016. december 28., 20:472016. december 28., 20:47
2016. december 28., 20:482016. december 28., 20:48
Beszélek itt össze-vissza hiszékenységről, holott a szavazni menők körülbelül kilenc százaléka előlegezett bizalmat az előbb csak Bukarestet, aztán a helyhatósági választások eredményeitől vérszemet kapva, már az egész országot megmenteni akaró liliomos szűz fiúk és lányok ígéreteinek. Jómagam nem tartozom az említettek közé, valószínűleg azért, mert már annyiszor hittem ilyen-olyan fogadkozásnak, hogy elegem lett. Valamikor októberben e-mailben keresett meg egy számomra teljesen ismeretlen váradi fiatalember, felkérve, hogy csatlakozzam a pártjukat támogatókhoz. Küldött egy kérdőívet, amit ki kellett volna töltenem. Azt válaszoltam, hogy vaktában senkit nem támogatok, majd ha lesznek konkrét eredményeik, akkor kérjenek ilyesmire. Nem hagyta annyiban, újabb levél érkezett, miszerint a mi megyénkben még nincsenek, nem is lehetnek eredményeik, de Bukarestben annál inkább, és példaként valami parkolót vagy mit tudom én, mit említett. Azzal zárta üzenetét, hogy vasárnap menjek ki az ócskapiacra, ott gyűjtik az aláírásokat, és akkor majd személyesen tárgyalhatunk a világ folyásáról. Erre már csak annyit reagáltam: nem tartozom az ócskapiacot szenvedélyesen látogatók közé, ígéretes kapcsolatunk ezzel hamvába is holt. Választási eredményeik láttán viszont biztosan nem mindenki volt velük ilyen elutasító, és azt hiszem, akik reménykedtek az újdonság erejében, nem csalódtak: néhány nap múlva ugyanis elkezdődött a belső rothadás: kizárták soraikból az alelnökük férjét, mert mondott valamit, amit nem kellett volna. És hogy ez miért érdemel bizalmat?! Mert máris belesimul a Caragiale által zseniálisan megörökített, kocsmaasztalok mellett eldöntött, lassan százötven éve rögzült politikai életbe. Így kell ezt csinálni. Nem is értem, ezek az asztaltársaságok miért adnak maguknak olyan hangzatos neveket, hogy megmentők, harcolók, jót és jobbat akarók egyesülete, ligája stb?! Tegyenek úgy, mint az USA-ban az utcákkal: számozzák meg, azt legalább meg lehet jegyezni arra a kis időre, amíg egymást megemésztik, vagy lecsusszannak egy nagyhal torkán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!