Pataky István
2019. április 16., 10:252019. április 16., 10:29
2019. április 16., 10:252019. április 16., 10:29
Viorica Dăncilă miniszterelnök elnézést kért az erdélyi magyaroktól Dan Tanasă cinikus, gyűlöletkeltő, magyarellenes feljelentéseiért. Klaus Johannis államfő pedig Rareș Bogdan korábbi tévés uszításaiért fodult bocsánatkéréssel a magyarokhoz.
Ugye azonnal kiszúrták, hogy hamis hírekről van szó? Nekünk, itt Romániában elképzelhetetlenek az ilyen gesztusok. Ellenben tőlünk picit délre, a nem is olyan régen még nacionalizmus fűtötte háborút vívó Szerbiában Alekszandar Vucsics államfő kiállt az újságírók elé, és a következőket mondta: „ami a magyar polgárainkról elhangzott, az nem a többségi Szerbia álláspontja. Bocsánatot kérek ezért tőlük. Ez a felelőtlen és komolytalan emberek álláspontja, senki másé.” Az elnök arra reagált, hogy a szombati belgrádi ellenzéki tüntetésen Szergej Trifunovics, a Szabad Polgárok Mozgalma nevű párt vezetője sértő kijelentéseket tett többek között a magyarokra is. A belgrádi tömegtől fellelkesült szónok később maga is elnézést kért, amiért kijelentette: „a nép elmegy innen, Vucsics pedig arabokkal és magyarokkal telepíti be az országot”.
Közben tegnap már az ötödik magyar–szerb közös kormányülést tartották, ezúttal a több mint harminc százalékban magyarlakta Szabadkán. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy soha eddig nem volt ennyire jó Magyarország és Szerbia viszonya, mint most. A két ország együttműködése 2013 júliusa óta látványosan fejlődik. Akkor a vajdasági Csúrogon Áder János államfő és akkori szerb kollégája, Tomiszlav Nikolics együtt avatták fel az 1944–45-ös jugoszláv partizánvérengzések ártatlan magyar áldozatainak emlékművét a gyilkosságok egyik helyszínén. De közös főhajtás volt abban a raktárépületben is, ahol 1942-ben a magyarországi karhatalom elkezdte az első tömeges kivégzést.
Ennek a nyilvánvaló kelet-európai sikertörténetnek az okai szerteágazóak, a különböző szintű autonómiaformák törvényes működtetésétől a Vajdasági Magyar Szövetség vezetőinek jó politikai érzékén keresztül a két kormány hasonló külpolitikai szemléletéig. A magyar–szerb példát érdemes ezerszer elismételni mindenkinek, aki kételkedik abban, hogy a sokat emlegetett francia–német megbékélés mintája térségünkben is megvalósítható. De azoknak sem kevésbé tanulságos, akik Orbán Viktort revizionista politikusként igyekeznek láttatni. A Vucsics fémjelezte szerb hatalom a bizonyíték arra, hogy a patrióta politika nem egyenlő a sovinizmussal. És itt érkezünk meg a mi térfelünkre, Romániába. Mikor érkezik vajon el az a pillanat, amikor egy bukaresti vezetés úgy akar nemzeti érdeket védeni, hogy azt nem a magyarok ellenében teszi? Lesz-e a közeljövőben egy olyan, a saját erejében bízó román kormány, amely nagyvonalú tud lenni a hat százalékot alig meghaladó magyar közösség elvárásainak irányába? Tud-e olyan jó érzékkel segíteni a kétoldalú közeledés megvalósításán az RMDSZ, mint azt a vajdasági magyar párt tette, teszi Belgrádban? A válaszok egyelőre hiányoznak, de a követendő út nem lehet más, mint az, amire Magyarország és Szerbia hat éve rálépett.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Balogh Levente
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Makkay József
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Balogh Levente
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
szóljon hozzá!