Pontosan nem tudom, hogy a tisztességtelen versengés, illetve az „egyszerű” utánzás elkerülése végett két hasonló termék márkanevének hány betűben kell különböznie, és a logóknak legfeljebb milyen ábrákban szabad hasonlítaniuk, de sok ilyen irányú perről és húsbavágó büntetésekről hallottam.
2014. június 22., 19:582014. június 22., 19:58
Különösen a kilencvenes évek elején gyorstalpalással összedobott vállalkozások irányítói gondolták úgy, hogy eladhatóbbak lesznek a termékeik, ha az elnevezés egy régről ismert áru nevével téveszthető össze.
Már letisztulni látszik a piac, épp az említett csípős büntetések miatt, a politikában viszont mintha most kezdődne csak igazán a betűzavarok fénykora. Alapjában véve nincs miért csodálkoznunk, hisz egy pártnak tulajdonképpen ideológiák mentén illene szerveződnie, eszmei irányultságból pedig nincs olyan sok.
Sőt. A baj nem is ott van, ahol például a konzervativizmus jól meghatározott értékrendet jelent, nem pedig a nyári-őszi zöldség- és gyümölcstartósítási akciókhoz hasonló, ide-oda csapódással és többrendbeli névváltoztatással elért önkonzerválást. De azon sincs miért értetlenkedni, hogy a szigorúan tekintélyelvű és a társadalmi ranglétrán lépcsőfokonként araszolgató ortodox vallású államokban nemhogy a lényegét, de még az elnevezését sem fogják fel a katolikus fogantatású kereszténydemokráciának.
A kétszázhuszonöt éve a párizsi Konventben gyakran élet-halál harcot jelentő jobb- és baloldal emlegetése is fölöslegessé vált olyan tájakon, ahol az éjszakai hánykolódás mián az egyik oldalon elalvás reggelre a másikon való ébredést eredményezi, ami önmagában nem is olyan nagy baj, ha reggel nem szajkózzák az addigi „meggyőződésüket” homlokegyenest más előjellel.
A váratlan pártszövetségek, egyesülések és szétválások viszont az egyszerű emberben elég nagy betűzavart okoznak. És még csak pityókosnak sem kell lenni, mint Caragiale híres polgárának, aki erre-arra kóvályog, és folyton azt kérdezi, ő kire és miért szavazzon?! Nem, manapság kérdezni sem érdemes, hogy a felcserélt sorrendű három betű, vagy a kettő plusz egy kicserélt logó mást jelent-e, mint előző nap, mert a bikkfanyelven elhadovált válasz úgysem fog semmit megvilágosítani.
Hisz alapjában véve nincs is mit: ők úgyis tudják, hogy kizárólag a hatalom megkaparintását akarják, a szavazóknak meg nem érteniük kell, hanem pecsételni. Ilyen egyszerű ez a betűzavar!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!