Bemocskolt szivárvány

Mostanában ugyanis mintha több „jogos tulajdonos” nyúlkálna egy-egy szín után, valahogy úgy, mint ahogy a népi bölcsesség tartja: „több nap, mint kolbász”. Csakhogy az idézett szólás a megfontoltságra, takarékoskodásra int, a pártoknak viszont semmi sem elég. Nézzük csak a nagyobbik kormánypártot: miután feléltek minden széles e hazában található narancsvörös festéket, most elkezdtek valamilyen más árnyalat után kutakodni. Bedobták a zöld variánst, rögtön hozzátéve, hogy ez a környezetvédők színe ugyan, de hozzájuk mi sem áll közelebb, mint a környezet védelme. Furcsamód elfeledkeztek arról, hogy mindkét kormányzó mankójuk pártszíne is zöld, de egy kis emlékezetkiesés igazán bocsánatos ebben a vállukra nehezedő, hatalmas vezetői nyomásban. A zölddel egy időben felmerült a lila is, amivel pulóverkiszerelésben próbálkoztak már az elnöki trónszékért vívott csatákban a párt vezérürüi, de valahogy a hatás félresiklott.

Arról nem beszélve, hogy talán egyetlen színnek sincs annyi árnyalata, mint a lilának, a legismertebbeket viszont már régen kisajátították mások: a püspöki kar a püspöklilát, az orgonák az orgonalilát, az ibolyák meg a saját árnyalatukat. Kéretlenül nem illik ugyan tanácsokat osztogatni, én most mégis megkockáztatnék egy-két ötletet, pusztán csak a fejtörés megkönnyítése végett, hátha jutna az idejükből a színkeresgélés helyett a lakosság érdekében való kormányzásra is. Gondolhatnának például emblematikus politikusaik hajszínének a jelképpé ütésére: mennyivel könynyebb volna a szőke, barna, őszes, vörös vagy kopasz pártról beszélni. Vagy ha futja a pártkasszából, alkalmazhatnának egy-egy nevesebb impresszionista festőt – micsoda gyönyörű napsárgákat, kékesszürkét, csokibarnát keverne egyikük-másikuk. Egyelőre elég is ennyi tanács, majd ha ezeket kipróbálták, mások jöhetnek újabb ötletekkel. A magam részéről még csak annyit, hogy a politikum kedvéért többé nem vagyok hajlandó átállni egyik kedvenc színemről a másikra. Nézzen, aki akar, ilyen vagy olyan pártaktivistának, mire megszoknák, a pártok úgyis színt váltanak. Hacsak véletlenül eszükbe nem jut a szivárvány minden színében tündöklő sálat, széldzsekit, cipőt és bugyit viselni, mert akkor álcázhatjuk magunkat gyászhuszárnak – mindnyájan, az ilyen hozzám hasonló piszkálódók.