2012. február 08., 09:352012. február 08., 09:35
Annyira, hogy a néhány évvel ezelőtt még a nép körében fürdőző politikusból mára első számú közellenséggé vált. Csakhogy ellenfelei, vesztére fogadó vehemens bírálói folyamatosan szem elől tévesztették, hogy befolyásos pozíciója továbbra is megmaradt, ami az ezekben a napokban zajló kormányátalakításnál ismét bebizonyosodott. Az elnök úgy húzta elő tarsolyából kormányfőjelöltjét, mint bűvész a nyulat a cilinderből. Ehhez persze előrelátás is kellett, ami Băsescuban már 2007-ben megvolt, amikor a liberális pártban és a Tăriceanu-kormányban kegyvesztetté vált Mihai Răzvan Ungureanunak felkínálta a külügyi hírszerzés irányítását. (Ugyanezt megtette a belföldi titkosszolgálat élére kinevezett szociáldemokrata George Maiorral is, akinek politikai aktiválását szintén nem szabad kizárni.)
Nem állítjuk, hogy az államfő már öt évvel ezelőtt potenciális miniszterelnököt látott Ungureanuban, ám Băsescu kifinomult szimatát ismerve megkockáztatható, hogy a külügyminiszterként kimondottan jól teljesítő történész-diplomata akár a demokraták államfőjelöltje is lehet, ha kormányfőként jól teljesíti feladatát. Arról nem beszélve, hogy magyar nyelvtudása, a kisebbségekről alkotott szemlélete (lásd a csángókról alkotott véleményét) okán hozhat annyi magyar szavazatot, mint Băsescu.
Eközben nem lehet nem észrevenni, ahogy az ellenzéki balliberális duó, Victor Ponta és Crin Antonescu mennyire ötlettelenül, amatőr módon viszonyult az országos tüntetésekhez, majd Emil Boc lemondásához, konkrét érvek, alternatíva felmutatása helyett csak „kémfőnöki” múltját tudták Ungureanu szemére vetni. Pontáék és Băsescu között az a markáns különbség, hogy a hatalomért vívott harcukat hidegháborús állapotra redukálják, viszont semmilyen forgatókönyvük nincs a bukás esetére. Igaz, a győzelemre se nagyon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok