Balogh Levente

Balogh Levente

Bárcsak Erdélyre is szemet vetne Trump!

2025. január 31., 19:45

2025. január 31., 19:45

Zord időjárás ide, metsző hideg oda, nem lehet most olyan rossz grönlandinak lenni.

Persze a világrend átalakulása miatti geopolitikai ellentétek középpontjába kerülni nem túl kellemes, de a hatalmas sziget kevesebb mint 57 ezer fős lakossága most akár még profitálhat is mindebből. Hiszen annak nyomán, hogy az Ovális Irodába frissen visszaköltözött Donald Trump immár sokadszor megerősítette: nem viccelt, amikor arról beszélt, hogy az Egyesült Államok biztonsági okokból meg akarja szerezni Grönlandot Dániától, a koppenhágai illetékesek számára hirtelen nagyon fontossá vált a grönlandiak jóléte.

A dán bevándorlásügyi és integrációs tárca ugyanis olyan intézkedéseket jelentett be, amelyek célja az, hogy a grönlandiak otthonosabban érezzék magukat – nem csupán a szigeten, hanem Dániában is.

Ennek folyományaként a terület autonómiáját is növelnék.

A minisztérium bejelentése szerint Dánia erősebben kíván fellépni a grönlandiakkal szembeni hátrányos megkülönböztetés, illetve rasszizmus ellen. A tárca szerint komoly problémáról van szó, amelyet 12 kezdeményezéssel és 2028-ig terjedően 35 millió korona (1 dán korona 0,66 lej) többletforrással kívánnak kezelni.

A kezdeményezések közé tartozik egyebek között az, hogy

a grönlandiak saját, grönlandi útlevéllel rendelkezzenek,

erősítsék a tolmácsolás lehetőségét számukra Dániában, illetve a segélylehetőségekről grönlandi nyelvű tájékoztatót kapjanak, valamint felmérést végeznének arról, hogy a grönlandiaknak milyen tapasztalataik vannak a rasszizmussal. A minisztérium a vonatkozó közleményét grönlandi nyelven is közzé tette.

Mindez egyáltalán nem hangzik rosszul – pedig Grönland lakói eddig sem feltétlenül szenvedtek a dán elnyomástól, hiszen a sziget már eleve széles körű autonómiával rendelkezik. Ennek ellenére létezik egy függetlenségi mozgalom, bár kérdéses, mennyire lenne életképes egy olyan állam, amely a világ legnagyobb szigetén működik, ám amelynek lakossága egy közepesnél kisebb kárpát-medencei városéval egyenlő.

Ám a lényeg nem is ez, hanem az, hogy Dánia – amely amolyan gyarmatként szerezte meg Grönlandot – most rájött, hogy még az eddiginél is több jogot kell szavatolnia az ottaniaknak, ha birtokon belül akar maradni.

Ez nem az irántuk táplált parttalan rokonszenv eredménye, hanem a Trump bejelentése miatti külső nyomás következménye. Grönland óriási mennyiségű természeti kinccsel rendelkezik, amelynek kitermelése mesés gazdagságot jelent.

Koppenhága természetesen a legkevésbé sem szeretne minderről lemondani, ezért aztán a „Trump-veszély” miatt lépéskényszerbe került.

Ebből pedig a grönlandiak profitálhatnak, hiszen úgy működhetnek kvázi államként – immár saját útlevéllel is –, hogy közben kiélvezik a dán gazdaság és szociális rendszer nyújtotta előnyöket, miközben nyelvüket és kultúrájukat az eddigieknél nagyobb mértékben tiszteletben tartják – legalábbis a szépen hangzó ígéretek szerint. Ilyenkor villan be az egyszeri kárpát-medencei hírfogyasztó és elemző fejében, hogy bárcsak Erdélyre is ugyanúgy szemet vetne Trump, mint Grönlandra!

Mert akkor hétszentség, hogy

Bukarest igyekezne meggyőzni az itt élő közösségeket arról, hogy mégiscsak jobb román fennhatóság alatt élniük, ezért kénytelen-kelletlen, összeszorított foggal, de a területi és a kulturális autonómiát is fel kellene kínálnia.

Persze mindez csupán gondolatkísérlet, mivel Erdély területére nincs amiért igényt tartania az Egyesült Államoknak, hiszen túl messze van, és bár természeti kincsekkel rendelkezik, Amerika közvetlen stratégiai biztonságára a fekvése miatt nincs hatással. De a grönlandi példa is jól mutatja: ha egy adott ország ódzkodik attól, hogy valamely régiójának őshonos lakossága számára biztosítsa az autonómia valamely formáját, akkor valamely, a térségben befolyással rendelkező nagyhatalom nyomására előbb-utóbb rákényszerülhet.

Az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösség helyzetét ugyanakkor eddig éppen az a fent említett körülmény tette nehézzé, hogy térségünk Washington számára nem bír olyan stratégiai jelentőséggel, mint Grönland.

Jobban mondva: nem olyan stratégiai jelentőséggel bír, mint Grönland.

A Románia nevű entitást ugyanis a krími háborút követően azért tákolták össze az aktuális nagyhatalmak, hogy legyen egy pufferzóna Európa nyugati és középső része, illetve Oroszország között, majd az első világháború után ezért növelték még nagyobbra a területét a szomszédai rovására. Ezen geopolitikai-stratégiai szerepe pedig ma is megvan, a nyugati irányba való ismételt orosz terjeszkedést célzó ukrajnai háború pedig még jobban felértékelte ezt a szerepet.

Románia stratégiai félelmeinek legfőbb tárgya mindemellett az, hogy ugyanúgy elveszítheti Magyarországtól hozzá kanyarított területeit, ahogy az Moldova esetében történt

– ezért a bukaresti politika legfőbb imperatívusza az, hogy a térség országai közül nekik kell a legjobb viszonyban lenniük a régióban domináns nagyhatalommal, hogy az szavatolja a területi integritását.

Ennek folyományaként a gyakorlat mindeddig az volt, hogy a nyilatkozatok szintjén az elnyomott kisebbségek mellett teljes mellszélességgel kiálló Egyesült Államok néhány, semmilyen következménnyel nem járó külügyi jelentésen túlmenően nemigen szólalt fel az erdélyi magyarság jogainak román állami intézmények általi csorbítása ellen. Hiszen Románia mindent – értsd: a területét és a bukaresti politikai irányvonal meghatározásának a jogát – is a rendelkezésére bocsátotta, hogy érvényesíthesse érdekeit a térségben.

Ezért is gyanítjuk, hogy

az európai vezetők közül a legjobb viszonyt jelenleg Orbán Viktor magyar kormányfővel ápoló Donald Trump novemberi elnökválasztási győzelme óta Bukarestben folyamatosan szólnak a vészcsengők az érintett intézményeknél, és egymást érik a válságtanácskozások.

Attól tartanak ugyanis, hogy a magyar kormányfő olyan befolyással rendelkezik a régi-új amerikai elnök fölött, amely nyomán a magyar érdekek hatékonyabban érvényesülnek majd a térségben, mint a románok, ez pedig Bukarest számára nemzeti katasztrófával érne fel.

Ha attól nem is kell tartaniuk, hogy Washington teljesen magára hagyja Romániát, mivel az Oroszország stratégiai visszaszorításában játszott szerepe még akkor is jelentős marad, ha Trump amúgy inkább a Kínával folytatott rivalizálásra koncentrálna Oroszország helyett, tény, hogy

a budapesti és a washingtoni kormányzat közötti viszony hatással lehet a térségre is.

És itt lehetne némi keresni valónk az erdélyi magyar közösség jogainak témájával is. (Már csak azért is Washingtonnál kell ezügyben kopogtatnunk, mert a jóval közelebb levő Európai Unió illetékesei kapcsán már megtapasztalhattuk, hogy hamarabb szavaznának meg egy, az okcitán fecsegőposzáták jogainak védelmét szavatoló jogszabályt, mint az őshonos európai nemzeti közösségekét. Annak ellenére, hogy előbbiek nem is léteznek – vagy éppen azért).

A kérdés az, érdekeltté lehet-e valamilyen módon tenni Washingtont abban, hogy az őshonos magyar közösség jóléte fontos legyen számára.

A jelenlegi magyar kormány illetékesei, illetve rajtuk keresztül az erdélyi magyar politikum képviselői a jobb viszony folytán, illetve az elnökválasztási mizéria és a szélsőjobb előretörése miatti romániai instabilitást kihasználva talán nagyobb esélyt kaphatnának azon érvek kifejtésére, hogy a térség Amerika számára is fontos stabilitásának egyik nagyon lényeges tényezője lenne, ha Románia nem belső ellenségként kezelné az őshonos magyar közösséget, és nem törne folyamatosan az oktatási és anyanyelv-használati jogai ellen, hanem ehelyett szavatolná az önrendelkezés különböző formáit számára.

(Persze ehhez az érintett erdélyi magyar politikusi köröknek is érdekeltnek kellene lenniük a kérdésben, és a napirendjükön továbbra is szerepelnie kellene az önrendelkezésnek.

Legalább a második ponton az után, hogy sajátos ambícióiktól vezéreltetve éppen azon ügyködnek, hogy ismét kormányzati szerepkörbe kerülve ők is magukra rántsák azt a fekáliás hordót, amelyet az előző kormány két pártja nagy műgonddal helyezett el önmaga feje fölött). Persze nem vagyunk naivak, tisztában vagyunk azzal, hogy a jelenlegi geopolitikai átrendeződések közepette a magyaroknak nem sok beleszólásuk van a dolgok alakulásába. Ám ha mégis megnyílni látszik egy ablak, ki kell használni a helyzetet.

Az ugyanis joggal feltételezhető, hogy ha Washington legalább enyhe nyomást gyakorolna Bukarestre, akkor a román illetékeseknek előbb-utóbb muszáj lenne előállniuk valamilyen jogbővítési javaslattal a magyarok „pacifikálása” érdekében.

A fene gondolta volna, hogy „melegvérű” alföldi, tiszántúli emberként egyszer még azt mondom: de szeretnék grönlandi lenni!

Persze csak a szülőföldemen.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Bede Laura

Bede Laura

A szegényektől a keveset is elvenni

Egy kenyér, margarin és talán a legolcsóbb, 100 grammos kiszerelésű felvágott – az idei évtől körülbelül ennyit vásárolhatnak havonta a rászorulók az élelmiszer-utalványok formájában kapott állami támogatásból.

Balogh Levente

Balogh Levente

Közigazgatási reform mint figyelemelterelés

Van egy olyan érzésünk, hogy a Románia közigazgatási átszervezésére vonatkozó törvény jelenleg nem is annyira az ország és a polgárok számára létfontosságú, mint inkább a kormánynak.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Iohannis politikai holttestén táncolna a román szélsőjobb

Tovább mélyíti a tavalyi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése nyomán kirobbant belpolitikai válságot a román ellenzék Klaus Iohannis elnök menesztését célzó akciója.

Balogh Levente

Balogh Levente

Európa gyenge, és ezt Trump most újfent az orrunk alá dörgöli

Meg kell hagyni, meglehetősen erős kezdés, hogy Donald Trump új elnökségének egyik első lépéseként azzal indítaná a rendrakást a világban, hogy egy európai országgal, sőt szomszédjával, katonai szövetségeseivel szemben fogalmaz meg területi követeléseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Csak magyar ne legyen?

Leplezetlen politikai támadások érik Romániában az MVM Csoport és az E.ON között létrejött megállapodást, amelynek gyakorlatba ültetését a bukaresti koalíciós kormány egyik fele nyíltan megakadályozna.

Balogh Levente

Balogh Levente

Önsorsrontó kormányoldal

Lassan egyre határozottabbá válik az érzés, hogy az „Európa-barátnak” mondott román kormánykoalíció illetékesei mindent megtesznek azért, hogy növeljék a szélsőjobboldal győzelmi esélyeit a megismételt elnökválasztáson.

Balogh Levente

Balogh Levente

Határtalan román frusztráció

Van abban valami szimbolikus, hogy a román külügy éppen akkor ad ki rosszalló nyilatkozatot egy, a Trianon előtti Magyarországot ábrázoló atlasz miatt, amikor hathatós magyar közreműködéssel gyakorlatilag eltűnik a két ország közötti trianoni határ.