2008. december 03., 09:532008. december 03., 09:53
Az elviek közé sorolta, hogy a csapat már csak a nevében demokrata, ha a hatalomról, a vezetők személyes ambícióiról van szó, semmitől sem riad vissza. Az is bosszantotta, hogy olyanok állnak az élen, akikről nem érzi, hogy képviselnék az általa fontosnak tartott célokat. Ráadásul mintha odaragadtak volna a székhez, légkalapáccsal sem lehet lefejteni őket. Hiába van egészen normálisnak tűnő jelölt az ő szavazókörzetében, amíg a lejárt szavatosságúak határozzák meg a csapatot, ez is csak az ő szekerüket tolja. A személyes okok is eszébe jutottak. Az, hogy mint próbáltak többször is ártani neki, csak azért, mert más a véleménye. „Ezekre már nem; másra pedig még nem” – ismételgette magában.
Baráti körben el is dicsekedte, a diszkriminációelleneség jegyében készül a szavazásra. A részvétel számára kötelező, mert van véleménye, és azt ki is akarja fejezni, de mert nincs kire szavaznia, hát mindenkit megszavaz. Diszkriminációmentesen. Még büszke is volt a megoldásra. Azt gondolta, bárki is győzne, jó lelkiismerettel mondhatja majd neki utólag, hogy rá szavazott. Aztán, amikor az egyik közutálatnak örvendő szélsőségesen nacionalista jelölt is szórólapot dobott a postaládájába, a szabályt mégis módosította: ezt azért mégis kihagyja.
A választás napján nem siette el a dolgokat. Többször is bekapcsolta a tévét, hogy megnézze a híreket, de nem hagyta ki a kommentárokat sem. Ekkor tudta meg, hogy az új választójogi törvény a fehér szavazat fogalmát is bevezeti. Sőt ezt tekinti a tiltakozás jelének. „Ez hát a megoldás” – született meg benne az elhatározás. Igaz, az is azonnal megfordult a fejében: mi a garancia arra, hogy az urnába dobott fehér szavazólap az összeszámláláskor is pecsét nélkül marad. Ezt a legkönnyebb ugyanis meghamisítani.
Már besötétedett, amikor elment szavazni. Ott állt a szavazólapokkal és a pecséttel a kezében, a függöny belebbent mögötte. Kísértő vágyat érzett arra, hogy mégis abba a kockába pecsételjen, amelyikbe korábban annyiszor. „Most utoljára, de többé soha” – próbálta megnyugtatni magát, de nem sikerült. Érezte, ha hazaér, le kell vennie a pálinkásüveget a felső polcról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok