JEGYZET – Aki eddig kételkedett abban, hogy az Európai Unió valóban az európai polgárokért van, és közbelép minden jogsérelem ellen, annak most csattanós választ adtak a brüsszeli illetékesek.
2014. október 04., 14:392014. október 04., 14:39
Az EU ugyanis hivatalosan tiltakozó jegyzéket adott át Izlandnak egy rendkívül súlyos, a közösség egészét érintő ügyben, amely akár precedensként is szolgálhat a hasonló témákban.
A gejzírekről, az európai légi közlekedést ellehetetlenítő vulkánokról és a bármely más nemzet fiai számára ehetetlen, rothasztott cápáról, a hákarlról hírhedt szigetország lakóit azért állította pellengérre az EU mind a 28 tagállama, valamint az Egyesült Államok, Ausztrália, Brazília, Izrael, Új-Zéland, Mexikó és Monaco, mert impertinens módon még mindig nem hagyott fel a kereskedelmi célú bálnavadászattal.
Mindezt annak ellenére, hogy az illetékes nemzetközi szervezet még 1982-ben moratóriumot hirdetett a szimpatikus, nagy testű tengeri emlősök kereskedelmi célú vadászatára. Igaz, Izland éppen ezért azonnal ki is lépett a szervezetből, de ez nem lehet indok arra, hogy egy ilyen súlyos jogsértés megtorlatlanul maradjon. Mint ahogy természetesen az sem, hogy a hivatalos adatok szerint Izland 103 000 négyzetkilométeres területéből 12 000 gleccser, 3000 tó, 11 000 terméketlen lávamező, 4000 sivár homok, 52 000 négyzetkilométer pedig a változatosság kedvéért egyéb terméketlen terület, vagyis az ország tökéletesen alkalmatlan bármilyen gazdasági tevékenységre a halászaton kívül.
Az EU és a nemzetközi közösség jobban tudja, mi jó az izlandiaknak. Meg persze főleg a bálnáknak. Úgyhogy azok, akik immár generációk óta halászatból vagy bálnavadászatból élnek, jobb, ha máris más munkát keresnek.
Magyarként kimondottan büszkeséggel tölt el, hogy mi sem maradtunk ki a jegyzék aláírói közül, elvégre a bálnajogok valóban kiemelt jelentőségűek, az a tény, hogy a magyar nemzet szállásterületének határai több száz kilométerre vannak a legközelebbi tengerpartoktól, nem jelenthet kifogást egy ilyen jelentős ügyben.
A nagy testű tengeri emlősök jogai nem jelenthetik egyetlen ország belügyét sem, nem úgy van az, hogy beúszik egy kék bálna vagy egy ámbrás cet a felségvizeikre, békésen elkezdi legelészni a krilleket, ők meg puff, levadásszák. A cetek is érző lények, akiknek ősei valamikor együtt koptatták a szárazföldeket a mi őseinkkel. Úgyhogy nagyon várom, mikor jelenti be hivatalosan az EU, hogy ezennel síkra száll az Izland környéki bálnák autonómiája mellett.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!