2010. november 17., 10:532010. november 17., 10:53
Ha a Főnővér a maga oldalára tudná állítani, sikeresen összefognák a csapatot, hiszen az egyik érvei, stratégiái, a másik hatalomvágya és a mindenbe beleavatkozás kényszere jól kiegészítené egymást. Csakhogy ők ketten soha nem tudnak együttműködni, elfogadhatatlannak tartják nemcsak egymás módszereit, hanem szemléletét is.
Így a Főnővér dühkitörésekre ragadtatja magát, hiábavalóan kísérletezik, hogy magához ragadja az irányítást, felkiáltó módban kommunikál a többiekkel, nagyjából ilyeneket mond, hogy fejezd be, legyen már elég, soha nem tanulsz semmiből. Közben a Rendszergazda hátradől, mosolyogva szemlélődik, és minél nagyobb a káosz, annál magvasabbak a gondolatai. Ő valójában nem beszél a többiekkel, csak viszonyokra, helyzetekre, összefüggésekre világít rá, és a legkevésbé sem érdekli, hogy a többiek mit szólnak a megállapításaihoz.
A többiek pedig egyáltalán nem alkalmasak a vezetésre, mindegyiket lefoglalja, hogy élje saját életét. Dunbar a túlélésre rendezkedett be, kerüli a vitákat, kibújik a munka, a kaland és a felelősség alól, reggel mindig tovább aludna. Legnagyobb ellenfele Róza, aki mindig sikál, mosogat, felmos, főz, gépel, nincs egy perc nyugta, ha leül is csak azért, hogy mohó tekintetével újabb tennivalókat térképezzen fel.
A Démon elég sekélyes, folyton a parfümökön, márkás cuccokon járnak a gondolatai, gyakran flörtöl, koktélokat iszik, duzzog, ha úgy ítéli, a többiek miatt nem tölthet elég időt a fodrásznál, ruhapróbával vagy a reggeli sminkeléssel. Werther használhatatlan, mert álmodozik és olvas, ennél többre nincs igénye, összemosódik számára a képzelet, az irodalom és a valóság, korlátoltnak tartja a többieket, ők pedig mosolyognak rajta. Orlando szabad és bátor, előretekint, utazni szeret, a kaland, a kihívás a lételeme, munkahelyet változtat, ha megunja a régit, átszeli az óceánt, és ott próbál szerencsét. És ott van még Anya, Lamentáló, Diplomata, Jóbarát, Forradalmár s a többiek, mind, mind itt laknak a fejemben, és a gyűjtőnevük: Bíró Blanka.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.