2009. február 13., 11:282009. február 13., 11:28
Nem derült ki például, megvalósítja-e a kitűzött célt a több éve Tőkés László által megálmodott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, azaz részt vehet-e az RMDSZ ellenzéke is az erdélyi magyar közösséget érintő döntéshozatali mechanizmusokban. Hiszen hosszú ideje erről szólt a vita, és a püspök vezette nemzeti tanács korábban is ennek megvalósulásához kötött bármiféle együttműködést Markó Béláékkal. Mindemellett persze fogas kérdés az is, félre tudja-e tenni nézeteltéréseit a két alakulat például a júniusi EP-választás kampányában. Megállja-e majd Tőkés László, hogy ne nevezze ismét posztkommunistáknak, megalkuvóknak, komprádoroknak annak az RMDSZ-nek a vezető politikusait, amelynek ernyője alatt kíván újabb brüsszeli mandátumot szerezni. És képes-e feledni az RMDSZ, hogy ellenzéke tulajdonképpen a püspöki palást melengető árnyékában fejlődött ki önálló politikai szervezetté, megtörve ezáltal a szövetség több mint egy évtizedes hegemóniáját.
És ha már az ellenzéki szerepnél tartunk: az RMDSZ és az EMNT összeborulásával óhatatlanul együtt jár a Magyar Polgári Párt gyengítése, hiszen Szász Jenő alakulata most kimaradt a buliból, így számára legközelebb a 2012-es helyhatósági választásokon terem babér. Kérdés azonban, hogy az MPP valóban megszűnik-e az RMDSZ alternatívája, a politikai pluralizmus megtestesítője lenni azáltal, hogy Tőkés László – a Szásszal szembeni ellenérzései okán – a nevét adta a párt marginalizálásához. Mint ahogy megjósolhatatlan az is, hogy az erdélyi magyar polgári-nemzeti oldal teljes mellszélességgel felsorakozik-e a tulipán jelével ellátott, Tőkés vezette nemzeti lista mögé, amikor a szövetség 2003-ban megfosztotta tiszteletbeli elnöki tisztségétől a püspököt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok