2010. március 10., 10:322010. március 10., 10:32
Az alapanyagnak szánt, több mint 100 kilós sertésekből ki is válogatott két szemrevalót, és megkötötte az üzletet. Úgy gondolta, felpakolja őket a személyautója vontatta utánfutóra, és a disznók majd csendben elmalmozgatnak a hazáig tartó úton. A sertéseknek látszólag semmi kifogásuk nem volt a haditerv ellen, és viszonylag könnyen bemásztak a hintóba. A gazda és batárja, mint ki jól végezte dolgát, elindultak haza. A csaknem 50 kilométeres úton azonban sem ő, sem az amúgy segítőkész segédpilóta nem nézett a visszapillantóba. Megfogadták a szüleik tanácsát, amelyet gyerekkorukban kaptak útravalóul, és csak előre tekintettek. A lábuk alatt futó utat figyelték árgus szemekkel, ugyanis annak minden négyzetméterére esett legalább három akkora kátyú, amelybe egy koca bármikor probléma nélkül belefialhatna.
Hanyagságuk eredménye az lett, hogy csupán hazaérkezésükkor, a lakodalmas ház udvarán vették észre, eggyel kevesebb hasznos terhet szállítottak le. Mondanom sem kell, emberünknek hányszor táncolt a hátán hites felesége sokszor használt nyújtófája, és mekkora hangzavar keletkezett a konyhán, mikor kiderült, hiány van a költségvetésben. A megmaradt sertés konokul hallgatott, és semmilyen alkutárgy bevetésével sem volt hajlandó elárulni, mikor és hová disszidált a társa. Még az sem segített a kihallgatásnál, hogy megígérték, megmenekül a késtől.
A sofőrök a hiábavaló vallatás után visszafordultak, és végigpásztázták az útvonalat, hátha Mangal Ica ott stoppol valamelyik kilométerkő mellett. Mindhiába igyekeztek. Annyit sikerült megtudniuk, újdonsült kedvencüket a harmadik falu határában látták menekülni. „Épp a helyi kisebbség lakta telep felé sprintelt, ám kijönni már nem láttuk onnan” – tudatták velük a falubeliek. Ezek után a lakodalomban egy-két rántott sertésbordával kevesebb jutott a tekintetes násznépnek, mert a gazdák belátták, ahova az uzsonna beszaladt, ott már hűlt helyét sem lelni. Egyébként aznap a lakodalomban és a szomszédos telepen is sok éhes szájat tömtek be.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.