2010. március 10., 10:322010. március 10., 10:32
Az alapanyagnak szánt, több mint 100 kilós sertésekből ki is válogatott két szemrevalót, és megkötötte az üzletet. Úgy gondolta, felpakolja őket a személyautója vontatta utánfutóra, és a disznók majd csendben elmalmozgatnak a hazáig tartó úton. A sertéseknek látszólag semmi kifogásuk nem volt a haditerv ellen, és viszonylag könnyen bemásztak a hintóba. A gazda és batárja, mint ki jól végezte dolgát, elindultak haza. A csaknem 50 kilométeres úton azonban sem ő, sem az amúgy segítőkész segédpilóta nem nézett a visszapillantóba. Megfogadták a szüleik tanácsát, amelyet gyerekkorukban kaptak útravalóul, és csak előre tekintettek. A lábuk alatt futó utat figyelték árgus szemekkel, ugyanis annak minden négyzetméterére esett legalább három akkora kátyú, amelybe egy koca bármikor probléma nélkül belefialhatna.
Hanyagságuk eredménye az lett, hogy csupán hazaérkezésükkor, a lakodalmas ház udvarán vették észre, eggyel kevesebb hasznos terhet szállítottak le. Mondanom sem kell, emberünknek hányszor táncolt a hátán hites felesége sokszor használt nyújtófája, és mekkora hangzavar keletkezett a konyhán, mikor kiderült, hiány van a költségvetésben. A megmaradt sertés konokul hallgatott, és semmilyen alkutárgy bevetésével sem volt hajlandó elárulni, mikor és hová disszidált a társa. Még az sem segített a kihallgatásnál, hogy megígérték, megmenekül a késtől.
A sofőrök a hiábavaló vallatás után visszafordultak, és végigpásztázták az útvonalat, hátha Mangal Ica ott stoppol valamelyik kilométerkő mellett. Mindhiába igyekeztek. Annyit sikerült megtudniuk, újdonsült kedvencüket a harmadik falu határában látták menekülni. „Épp a helyi kisebbség lakta telep felé sprintelt, ám kijönni már nem láttuk onnan” – tudatták velük a falubeliek. Ezek után a lakodalomban egy-két rántott sertésbordával kevesebb jutott a tekintetes násznépnek, mert a gazdák belátták, ahova az uzsonna beszaladt, ott már hűlt helyét sem lelni. Egyébként aznap a lakodalomban és a szomszédos telepen is sok éhes szájat tömtek be.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.