2012. január 16., 09:062012. január 16., 09:06
Kezdetben Marosvásárhelyen, Kolozsváron, majd Bukarestben még valóban azok vonultak utcára, akiknek nem tetszett az államtitkár-helyettessel szembeni méltatlan államelnöki bánásmód, továbbá akik reális veszélyt látnak az egészségügy privatizációjában, a magán biztosítási pénztárak és -mentőszolgálatok megjelenésében. (Számunkra különösen szívmelengető, hogy 22 évvel a Tőkés László melletti temesvári kiállás után a lakosság képes ismét egy kisebbségi polgár, jelesül egy palesztin orvos érdekében hallatni a hangját.)
Csakhogy a megmozdulásokra hamar rátelepedett a román balliberális ellenzék, emiatt a tüntetésekre a kormány- és államfőváltó hangulat lett a jellemző. Ami önmagában nem lenne baj, csakhogy miközben az országos szinten több ezer főre tehető tömeg képes volt kiharcolni az egészségügyi jogszabálytervezet visszavonását, az ugyanolyan vehemensen követelt rezsimváltáshoz mindez még nem elegendő.
Abban a kontextusban pláne nem, hogy a jóhiszemű tiltakozók Bukarestben a futballcsapatok mindenkor balhéra kész szurkolóinak, no meg a szélsőséges politikai alakulatok szimpatizánsainak „túszaivá” váltak, és a csőcselék erőszakos fellépése nagyban kompromittálta az ügyet. Az elmúlt napok felfokozott hangulata tükrében nem is az a fő kérdés, hány napig tartanak még az Arafat-párti tüntetések, hanem hogy maradt-e mersze a Boc-kormánynak folytatni az egészségügy elengedhetetlen reformját.
Traian Băsescu retirálása alapján úgy tűnik, hogy nem, amit viszont sem a tüntetők, sem az utcai közelharcba torkollt vitát távolról szemlélő „többiek” nem könyvelhetnek el győzelemként, hiszen ez azt jelenti, hogy minden marad a régiben: a mentőszolgálatok háza táján nem jelenik meg ugyan a konkurencia, ám az állami kórházi ellátás – tisztelet a kivételnek – továbbra is csapnivaló marad, a fiatal orvosok külföldön folytatják a praxist, a magánklinikák szolgáltatásait pedig egyre kevesebben tudják megfizetni. Ami egytől egyig olyan akut kérdés, amiért még hosszú ideig lehet utcára vonulni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok