Bár sok minden képlékeny még az õszi romániai államfõválasztás elõtt, bizonyos, csak általa ismert politikai taktika folytán az RMDSZ elnöke máris letette a garast Victor Ponta mellett. Kelemen Hunor szerint ha úgy dönt, hogy elindul a megmérettetésen, a kormányfõnek van a legnagyobb esélye megszerezni a szövetség támogatását, elvégre az RMDSZ-t „a koalíciós partnerség mindig a szó legnemesebb értelmében kötelezi”.
2014. június 16., 20:322014. június 16., 20:32
Mivel a jelek szerint nem született végleges döntés a témában az RMDSZ-nél, nem késõ alaposan megfontolni azt a bizonyos elkötelezettséget. Nem másért, de mint tudjuk: az okos ember más kárán tanul, a buta pedig a sajátján sem, és az alakulat elég keserû tapasztalatokat szerzett e téren az elmúlt években.
Öreg hiba lenne a Pontára való szavazásra buzdítani az erdélyi magyarokat, hiszen a közösség körében a szociáldemokrata politikus nem örvend túl nagy népszerûségnek. Ráadásul a miniszterelnök mindezt magának, jobban mondva a magyarokkal kapcsolatos nem túl hízelgõ kijelentéseinek köszönheti, elég, ha csak a Székelyföld „nem létezésérõl” tett számtalan nyilatkozatára emlékeztetünk. Ponta – más román politikushoz hasonlóan – azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az RMDSZ kormányra emelésével automatikusan bizonyítja a kisebbségek, jelen esetben a magyarok iránti szimpátiáját is, holott a kettõ nem ugyanaz.
Másrészt ne feledjük, hogy tévesen értelmezett koalíciós hûségébõl kifolyólag az RMDSZ az elõzõ két államfõválasztáson is „rossz lóra tett”: az általa preferált Adrian Nãstase 2004-ben, Mircea Geoanã pedig 2009-ben maradt alul a magyar voksok többségét begyûjtõ Traian Bãsescuval szemben. A szövetség mindannyiszor a pillanatnyi bukaresti politika érdekeit szem elõtt tartva próbálta egy bizonyos jelölt irányába csatornázni hívei szavazatát, csak hát az erdélyi magyarok errõl másképp gondolkodtak.
A két kiadós bukta ismeretében nem árt tehát alaposan megrágni, kinek „ígérkezik el” az RMDSZ. Még akkor is, ha a másik potenciális államfõjelölt, Klaus Johannis nemzetisége önmagában még nem garancia arra, hogy a Cotroceni-palotába kerülve kisebbségbarát politikát folytatna. Viszont Pontánál utcahosszal alkalmasabb a tisztségre.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!