Balogh Levente

2019. július 05., 08:20

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni a Európai Bizottság elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív pártcsaládhoz tartozó Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Még akkor sem, ha korábban ő maga is bírálta a magyar menekültpolitikát, és az EU mélyebb integrációját szorgalmazza. A puding próbája persze ez esetben is az evés lesz. Örülhet az elvileg a jobboldali, konzervatív erőket tömörítő Európai Néppárt (EPP) is, hiszen az elhúzódó, elkeseredett vita során már az is fölmerült, hogy hiába végzett az első helyen az európai parlamenti választásokon, elúszhat az EB-elnöki tisztsége.

A mostani jelölési folyamat ugyanakkor jelzi: az eddigi, kétpárti, azaz konzervatív és szociáldemokrata konszenzuson alapuló uniós ügyvitel átalakulóban van, a két nagy párt által megnevezett csúcsjelöltek rendszerét megtorpedózó Emmanuel Macron pártjával megizmosodott liberálisok is beleszólást követelnek az irányításba.

A fejlemények alapján egyébként úgy tűnik, az EPP, valamint végül „leselejtezett” csúcsjelöltje, Manfred Weber elsősorban magának köszönheti a részleges, illetve utóbbi esetében a teljes kudarcot. Hiszen annak érdekében, hogy biztosítsák a „nagykoalíciós” irányítás folytonosságát, hajlandóak voltak engedni a baloldal nyomásának, és belső konfliktusokba bonyolódtak, közvetlenül az EP-választás előtt esve neki a Fidesznek. Ez a jelek szerint többet vitt a réven, mint amennyit a vámon hozott – európai szinten a néppárt meggyengült, miközben a Fidesz Magyarországon megerősödött, így az EPP-n belüli súlya is nagyobb. Weber saját maga ellen hívta ki a sorsot, amikor – biztos lévén abban, hogy az EPP az élen végez a választáson, így már az EB-elnöki székben látva magát – arrogánsan kijelentette: nincs szüksége a magyar szavazatokra ahhoz, hogy a bizottság élére kerüljön. Nos, ez kétszeresen is visszaütött. A kijelentéssel azt akarta jelezni, hogy a balliberális oldal által folyamatosan támadott Fidesztől és Orbán Viktortól való elhatárolódás révén „kompatibilis” a szociáldemokratákkal, így azok nyugodtan megszavazhatják őt az EB élére. De nem így történt. Weber megtapasztalta, milyen az, amikor a baloldal nyeregben érzi magát, és mivel az a választás utáni erőviszonyok között úgy értékelte, hogy akár a saját jelöltjét is beültetheti az elnöki székbe, megvonta tőle a támogatását. Miután pedig a magyar néppárti voksokról ő maga mondott le már jó előre, nem az volt a kérdés, hogy elbúcsúzhat-e az elnöki álmoktól, hanem az, hogy mikor. Ennek fényében téves az a kijelentése, hogy Macron és Orbán győzték le a csúcsjelölti rendszert – azt ő maga torpedózta meg, amikor a baloldalnak jobban akart tetszeni, mint a sajátjainak. Amúgy Macron valóban diadalt ülhet, hiszen annyiban érvényesíteni tudta a befolyását, hogy a csúcsjelöltek közül végül várhatóan egyik sem lesz EB-elnök, még ha a végső jelölt Weberhez hasonlóan német és néppárti is.

Orbán Viktor és a V4-ek szintén sikert ünnepelhetnek, hiszen egységesen fellépve megmutatták, hogy a közép-európai régió nem hanyagolható el a fontos döntések meghozatalakor. Persze ezt a sikert nem szabad túlértékelni, mint ahogy a négyes erejét sem, mivel nem lenne szerencsés elbízni magukat, magunkat. Főleg, hogy mostantól várhatóan még nagyobb erőket fejtenek majd ki az ellenérdekelt felek az EU nyugati és keleti felében, hogy szétbontsák a V4-eket. Orbán Viktor minden esetre jól taktikázott. Hiszen Weber miatt konfrontálódott ugyan az EPP-vel, illetve az EU legnagyobb erejét képező Neméterországgal, és annak kancellárjával, Angela Merkellel, de azzal, hogy az elvtelen kompromisszum – az arrogáns komisszárként viselkedő szocialista Frans Timmermans EB-elnöki kinevezése – elleni kiállásra szólított, és a V4 többi tagjával együtt kiállt az ugyancsak német von der Leyen mellett, végül sikerült az EPP számára legkedvezőbb megoldást megtalálni. Ezzel a német fél és az EPP irányába is jelezte a lojalitását. A proaktív Magyarországgal szemben Románia csak sodródott, illetve szokás szerint azt várta, melyik oldal kerül ki győztesen, hogy ahhoz csatlakozhasson – ezt jelzi Klaus Johannis elnök nyilatkozata, miszerint Bukarest számára „elfogadható” kompromisszum született. Persze ez még csak egy megnyert csata – a jelöltről az Európai Parlamentnek is szavaznia kell. Az eddigi egymásnak feszülés pedig azt jelzi, hogy ott is kemény harc várható.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Pataky István 2019. július 02., kedd

Új bábmozgatók Dăncilă felett

 A Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán pártelnökké választott szőke kormányfő érezhetően magabiztosabban mozog a politikában, de nem kétséges, hogy csupán epizódszerep jár neki a Dragnea utáni nagy átmenetben.

Makkay József 2019. július 01., hétfő

Mi hoz több szavazatot: a kanáliscső vagy az aszfalt?

A napokban tette közzé az Országos Statisztikai Hivatal (INS) az ország településeinek közművesítésével kapcsolatos adatait. A szennyvízelvezetés és az ivóvízellátás 52,7 százalékos romániai „lefedettsége” nemcsak uniós összehasonlításban lesújtó.

Vélemény
Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...

Makkay József: Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy ...