Lehet-e bármilyen következtetést levonni az örök romániai politikai instabilitás újbóli megerősítésén kívül? Az most már tényleg kijelenthető, hogy Románia alkalmatlan terep a kormányzati koalíciók számára. Minden alkalommal, amikor a magukat jobboldalinak, liberálisnak nevező pártok, pártocskák nagyreményű együttműködésbe kezdtek a szociáldemokraták ellenében, leszámolás, felszalámizás, szétesés, összeomlás lett a szövetség vége. Pedig mindig Európa és a professzionalizmus jeligére indult az összebútorozás.

Mindegy is, hogy ki kezdte a végső balhét, s van-e főbűnös a történetben. Érdekesebb a várható közeljövőt fürkészni. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) az ősz végére talán valóban maga mögött tudhatja a fergeteges kongresszusokat. A bukottak újrahelyezkednek, esetleg sértődötten továbbállnak, a győztesek viszont taktikázhatnak ismét.

Florin Cîțunak, a PNL erős emberei által előretolt bábnak nincs más feladata, mint legyőzni Ludovic Orbant. Az imázs kedvéért a kongresszusi csatára miniszterelnökként kellene jelentkezzen, ezért megy ez az izzadságszagú igyekezet a bizalmatlansági indítvány halasztásáért. Viszont attól a pillanattól, hogy Cîțu PNL-elnökké lép elő, jöhet a klasszikus forgatókönyv a mórral meg a kötelességgel. Valahol már készülhet az Orbant a trónról letaszító új pártvezér nyilatkozatának munkavázlata, melynek végkifejleteként az egész embert kívánó új feladat követelné meg a miniszterelnöki pozíciótól való megválást.

Magyarán Cîțu szeptember 25-e után kormányfőként elegánsan beáldozható lesz. Hogy pontosan mikor, az USR berkeiben zajló folyamatoktól is függ. Eközben Dacian Cioloș agilisabbnak, agresszívebbnek, de főleg a háttérből hatékonyabban megtámogatott jelöltnek tűnik az USR-elnökségre Dan Barnánál. Az üdítően és végtelenül demokratikusan megújuló két pártvezetés feledheti a mostani kölcsönös vádakat, s akár egy régi-új koalíciós szerződés sem kizárt.

Amíg ez az esetleges vidám szcenárió megvalósul, a bukaresti politikai parádé egyetlen szereplőnek hoz csak folyamatos pluszpontokat. A Románok Egyesüléséért Szövetségnek (AUR) a válság kirobbanása előtt stabilan 15–16 százalékos támogatottságot mértek a közvélemény-kutatások. A koalíció romba dőlésével George Simion AUR-vezér elé piros szőnyeg került. Rendszerellenes üzenetei soha nem voltak ennyire életszerűek a politikából teljes joggal kiábrándult közönség számára, miközben a párt szélsőségességét az USR tette erősen kétségessé a bizalmatlansági indítvány kapcsán kötött egyezséggel.

A román politikum szánalmas teljesítményével egy szörnynek vág utat a hatalom felé. Az AUR további erősödése mostantól már nem meglepetés.