2009. február 03., 10:162009. február 03., 10:16
Hosszasan magyarázta, a romániai forgalmi adatok nem teszik indokolttá az autópályák építését, az ország infrastruktúráját a létező országutak kiszélesítésével kell megfeleltetni a kor kihívásainak. Minden valószínűség szerint nem örülne Traian Băsescu, ha ma szembesülne a tíz és fél évvel ezelőtti kijelentésével. A forgalmi dugókban időzve ő maga is elgondolkozhat azon, hogy botorság volt nem előrelátni: egy évtized alatt megsokszorozódik az autók száma. Hiba volt nem felismerni, hogy az autópályák nélkülözhetetlenek a fejlődés serkentésében. Alighanem maga Băsescu is az egykori szűklátókörűsége bizonyítékának tekintené az idézett kijelentést, rossz jegyet adna az akkori tanácsadóinak, és önmagának is. Valószínű, a majdan szégyellendő mondatok tárába kerül az is, hogy a „mikor kap a Székelyföld területi autonómiát?” kérdésre úgy válaszolt: „soha, mivel Románia szuverén és egységes nemzetállam”. Nem valószínű, hogy Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi tanácsadó biztatta volna erre az állásfoglalásra. A politikai tanácsadók általában is alapszabálynak tartják: soha ne mondd, hogy soha. Az élet ugyanis minduntalan rácáfol az elképzelhetetlennek tartott forgatókönyvekre. Elég a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata-Liberális Párt közös kormányzására gondolni. Erdélyi magyarként érdemes azon elgondolkozni, mennyire nevetséges lenne Băsescu, ha ma hajtogatná az autópálya-építésről vallott 1998-as nézeteit. Azóta ugyanis megváltozott a közfelfogás. Feltehetjük a kérdést: mennyit sikerült változtatni az autonómiával kapcsolatos közgondolkodáson az utóbbi tíz évben? Talán ebből kiindulva kellene a magyar politikai képviseletnek ütemtervet készítenie ahhoz, hogy tíz év múlva az autonómiaigény olyan természetes legyen az ország valamennyi állampolgára számára, mint ma az autópályák szükségessége. Csak ez az út vezet el a beteljesüléshez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok