2010. március 05., 10:212010. március 05., 10:21
Csakhogy az indok és az alkalmazott eszköz már a legkevésbé sem ennyire összeegyeztethető a képviseleti demokráciával, ez pedig felveti a képviselők jogállására vonatkozó szabályozás módosításának szükségességét. Az ugyanis nem csupán etikusnak nem nevezhető, ha a képviselők egyik napról a másikra úgy döntenek, hogy otthagyják pártjukat, ám minden előjogot meg kívánnak őrizni, hanem a demokráciát is csorbítja. Ez még egy tiszta egyéni választókerületes rendszerben sem elfogadható – ahol legalább részben joggal hivatkoznak arra a honatyák, hogy személy szerint rájuk voksoltak a szavazók, nem egy pártra – , hát még a Romániában érvényben lévő hibrid rendszerben, ahol a mandátumok nagy részét listás módszerrel osztották vissza. Hiába hangoztatják a képviselők és szenátorok, hogy a polgárok személyesen voksoltak rájuk, mert az illető személyhez egy adott ideológia és pártháttér is kapcsolódik. Emellett ma elég kevés olyan honatya van, akinek olyan magával ragadó karizmája volna, hogy pártállástól függetlenül önmaga miatt választanák újra. Éppen ezért a választópolgárok ordas, szankcionálandó becsapásának minősül, ha egy honatya menet közben „jön rá”, hogy ő tulajdonképpen nem is ért egyet eddigi pártjának nézeteivel, ezért egy más doktrínát valló frakcióhoz csatlakozik – akár függetlenként is. A mandátumvesztés talán túlságosan súlyos büntetésnek hangzik, ám ami most zajlik, az a parlamentarizmus megcsúfolása. Ha valaki függetlenként akar politizálni, adja vissza mandátumát, és méresse meg magát a választáson függetlenként. A polgároknak csak ebben az esetben lesz valós választási lehetőségük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok