2009. január 08., 10:452009. január 08., 10:45
Ily módon az, hogy Moszkva az Ukrajnával fennálló mesterségesen felfújt vita miatt ízelítőt adott Európának, milyen is lenne az élet az orosz földgáz nélkül, akár még kontraproduktív is lehet, hiszen a behódolás helyett azzal épp ellentétes eredménnyel járna. Persze ez még messze van, az Európai Unió kemény hangú figyelmeztetése jelenleg nem igazán tekinthető komoly fenyegetésnek, hiszen a brüsszeli uniós vezetés ma az ingerült ökölrázásnál többre nemigen képes. Az orosz energetikai „önkénytől” való szabadulást szolgáló, közép- és hosszú távú tervek kidolgozásának azonban épp most érkezett el az ideje. Az orosz földgázt kazah energiahordozóval kiváltó Nabucco-vezeték csupán félmegoldás, hiszen a kazah földgázmezők sem kimeríthetetlenek, ráadásul Moszkvának még ma is megvannak az eszközei arra, hogy megnehezítse az üzletelést az egykori szovjet tagköztársasággal. Más irányba kell elmozdulni – ami jelenleg egyetlen utat hagy szabadon: az atomenergiáét. Egy tegnap nyilvánosságra került nemzetközi kutatás ugyanis rámutat: a megújuló energiahordozók felhasználását szolgáló technológiák még hosszú ideig nem érnek el olyan szintű fejlődést, hogy reális alternatívaként vehessük számba őket. Az atomenergia viszont rendelkezésre áll, és még mindig az egyik leghatékonyabb, legkörnyezetkímélőbb és – Csernobil ide vagy oda – megfelelő óvintézkedések mellett a legbiztonságosabb. Egy ilyen energetikai rendszer európai uniós – és azon túlmutató – szintű kidolgozása megoldást jelenthet. Az „atom” szóra reflexből acsargó Greenpeace-aktivisták meg nyugodtan megmaradhatnak a földgáz mellett. Ezúton is kellemes olvasást kívánunk a 15 év múlva kézbesítendő gázszámlájukhoz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok