2012. július 09., 08:012012. július 09., 08:01
A tőlük hallott információk esetleg abban különböztek, hogy a beszélgetőtársamnak volt még hátra az államvizsga, illetve a mesterkurzust lezáró egy-két vizsgája, avagy a házastársának, s az úti célja is egyiknek Németország, másiknak Anglia, Olaszország, Franciaország... egyszóval mondhatni „lényegtelen” (?!) volt a különbség. A találkozás és beszélgetés első pillanatának örömét, hogy lám csak, mekkorát változott a világ, ezek a fiatalok ott kezdhetik meglett emberéletüket, ahol éppen jólesik nekik, nagyon hamar elkeserítette az egyáltalán nem lelkes arckifejezésük és az a félelem, hogy vajon nem érzik-e úgy, hogy valakik valamilyen megfogalmazhatatlan okból elűzik őket itthonról. Félelmemet beleszőttem a beszélgetésbe, természetesen óvakodva, nehogy lovat adjak keservük alá: arról érdeklődtem, hogy terveikhez mit szólnak a szülők, s hogy azt hiszik-e, ott, ahová mennek kolbászból lesz a kerítés? A válaszaik végképp mondhatni szóról szóra azonosak voltak: a szüleik félnek, hogy soha nem jönnek már vissza, s ha nem is épp kolbászból fonják másfelé a kerítést, de legalább ha dolgoznak, tisztességesen megélhetnek majd belőle. Még azt kérdeztem, hogy tanult szakmájukban akarnak-e elhelyezkedni, a – majdnem – általános „ugyan dehogy!” válasz után sok sikert kívántam nekik és elbúcsúztunk. Igyekeztem nem mutatni keserűségemet, pedig nagyon bánt. Nemzedéktársaim nevében haragszom, azok nevében, akik döntéshozó helyzetben lévén tenni legföljebb szép szavakkal „tennének” valamit. De inkább civakodnak, a saját pozícióikat erősítgetik, önnön ábrázatukat fényezik, s ami még ennél is ártalmasabb: ha kell, ha nem erőszakkal hátratekerik a most indulók arcát: a száz, kétszáz, sok száz évvel ezelőtt történtekre hivatkozva keseregnek, emellett vernek, és úgy tesznek, mintha nem vennék észre. Azt, hogy az ember fejjel előre születik, a farfekvés nem természetes, a beavatkozásnak súlyos következményei lehetnek. A csecsemő esetében. Ha pedig a felnőtt embert kényszerítik állandóan hátratekert fejjel járni, ahelyett, hogy arccal előre fordulnának, az még súlyosabb!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.