Ami meglehetősen nagy öngól részéről, mivel eddig még viszonylag sikeresen tartotta fenn azon imázsát, miszerint különböző színezetű kormányokon átívelő karrierjével, orvosként ő képviseli az állandóságot és a szakmai hitelességet a politikum által alaposan kisajátított kommunikációban. Mostani kijelentésével azonban ő is csatlakozott a Ludovic Orban vezette kabinet azon hangadóihoz, akik szerint a helyzet esetleges rosszabbra fordulásáért mindenki felelős – elsősorban az ellenzék, de a polgárok is –, csak ők nem.

Persze tény, hogy sokan valóban nem tartják be még a legminimálisabb elővigyázatossági intézkedéseket sem, az például még akkor is hajmeresztő felelőtlenség, hogy egy tengerparti szórakozóhely mellett a nyílt utcán többtucatnyian összekapaszkodva jártak körtáncot, ha figyelembe vesszük, hogy a kéthavi bezártság után elemi erővel tört ki az emberekből az öröm, hogy az élet végre elkezdett visszatérni a normális kerékvágásba, és ki akarták élvezni a szabadságot. Abban is van némi igazság, hogy az ellenzék egyes politikusai is hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek ne vegyék komolyan a járványhelyzetet, az agyatlan összeesküvés-elméletek terjesztésével sokakat elbizonytalanítottak.

Azonban mindezek ellenére a legfőbb felelősség mégis a kormányt terheli a kialakult helyzet miatt. Elvégre – még ha amúgy a parlamentben kisebbségben is van – a kormány rendelkezik a járványhelyzet leküzdéséhez szükséges erőforrásokkal, a kormány az az intézmény, amelynek a különböző, az egészségügyi tárcának alárendelt intézmények révén, szakértők bevonásával ki kell dolgoznia a megfelelő védekezési, majd az élet biztonságos újraindítására vonatkozó stratégiát.
Nos ez a jelek szerint nem sikerült valami fényesen. A kormánynak ugyanis sikerült véghez vinnie azt a bravúrt, hogy jóformán egy pillanatig sem volt képes még a látszatát sem kelteni annak, hogy tudja, mit tesz, és hogy képes kézben tartani az eseményeket. Sokszor emlegettük már a rendkívüli állapot idején elkövetett belügyminiszteri balfogásokat, a veszélyhelyzetre való áttérés idején bemutatott szerencsétlenkedést.

Mindezt azonban felülmúlja Ludovic Orban és a kormány több tagjának felelőtlensége, akiknek sikerült lebukniuk, amint még a saját maguk által elfogadott szabályokat is megszegve, maszk nélkül tartózkodtak a kormányfői irodában. Sőt Orban még dohányzott is, pedig ez már évek óta tilos a zárt helyiségekben. Ezek után igencsak nagyfokú arroganciára vall, ha a kormányfő egyes politikusok felelőtlenségét ostorozza azért, mert a polgárok nem veszik komolyan a korlátozásokat. Hiszen ő maga volt az, aki elöl járt a rossz példával. De a jelek szerint még mindig nem fogta fel, hogy hiába igyekezett gyorsan kifizetni a kihágásért járó bírságot, ez az ügy nem arról a néhány ezer lejről szól. Hanem arról, hogy a miniszterelnök és kabinetje tagjai üzenték azt az embereknek, hogy nem kell olyan komolyan venni azokat a szabályokat. Ez pedig azóta is rányomja a bélyegét a polgárok magatartására.

Raed Arafat hétvégi kirohanása pedig mindennek fényében minimum vérlázító. Az ugyanis elfogadhatatlan, hogy jóformán megfenyegette az embereket, amikor arról beszélt: majd az orvosok döntik el, ki marad életben, kinek jut lélegeztetőgép, és kinek nem, ha megugrik a fertőzések száma.
Az ugyanis épphogy a kormány feladata lett volna, hogy a járvány kezdete óta eltelt időszakban mindent megtegyen annak érdekében, hogy mindenkinek jusson lélegeztetőgép.

A magyar kormány például így járt el: miután a szakemberek szerint e legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén minimum 8000 ilyen berendezésre lenne szükség, legalább ennyien kerülhetnek egyszerre intenzív osztályra, mindent megmozgattak annak érdekében, hogy meglegyenek a gépek.

Ehhez képest a román egészségügyi miniszter azt mondja: Romániában jelenleg 4000 intenzív terápiás ágy áll rendelkezésre – de ebből is csak 3000 teljesen felszerelt a szükséges berendezésekkel.

Pedig a román kabinetnek legalább annyi ideje lett volna mindent megmozgatni annak érdekében, hogy felkészüljön az esetleges legrosszabb fejleményekre, és mindent megtegyen annak érdekében, hogy a lehető legtöbb emberéletet megmentse, mint a magyarnak. Igaz, az valamivel több kreativitást, felelősséget és hozzáértést igényel, mint a polgárokat tenni felelőssé a saját inkompetenciája miatt.