JEGYZET – Egy évben egyszer óriási csinnadrattával, mindent és mindenkit megmozgatva megünnepeljük a gyerekeket.
2014. június 03., 20:112014. június 03., 20:11
Amikor még az voltam, ösztönösen nem szerettem, később nagyon is tudatosan: álságos, műmosolyos, megjátszott az egész. Akinek van gyereke, annak nem kell mondanom, akinek nincs, az is tudja, hogy a gyerek egy életre szól, nem az évből egy napra.
Volt az idén is felhajtás bőven, bevonták a tűzoltókat, csendőröket, lovasokat, tüzéreket… élvezték is a gyerekek kellőképpen a műtüzeket, a kardozást, nyilazást – magyarán a felgerjesztett erőszakot. Arra vagyok kíváncsi, hány gyerek próbálja majd újraélni a ház fellángolását, vagy feni meg a konyhakést az osztálytársa hátán. Nem tudom, a hasonló programok szervezői miért nem gondolnak a gyerekek-serdülők utánzásra mindig hajlamos vérmérsékletére?!
De ne jósolgassak én eljövendő baleseteket, örüljek, hogy baj nélkül elmúlt a nagy ünneplés. Másnap pedig nyugodtan lehetett folytatni a gyerekek idomítását. Más szót akartam volna használni, de maradjunk ennél. Mert amit a kisiskolásokkal ismeretfelmérő címen végeznek, az szerintem felér a cirkuszi oroszlánszelídítéssel. Ha nem csalódom, a magyarázat az, hogy szoktatni kell a gyermeket a folyamatos vizsgázáshoz. De miért épp második osztályban kezdik? És stresszelik jó időn át, hogy jön majd a vizsga, és lesz akkor haddelhadd.
Szerencsére a másodikosok csak huszonöt percen át „vizsgáznak”, a negyedikesek már a hatodikosokhoz hasonlóan egy-egy órát. Három napon át. S hogy véletlenül se maradjanak ki ebből a tesztshow-ból a tanerők sem, a vizsganapokon hajnali 5-re (!!!) kell bemenniük az iskolába, hogy letöltsék a kérdéseket. Aztán áttanítják a délelőttöt, majd hogy ne unatkozzanak, bent maradnak dolgozatot javítani.
Mindezt – természetesen! – azért, mert össznépi felfogás, hogy a tanerő nem csinál semmit, csak ül és beszél. Azt is akkor, amikor épp nincs vakáción. Ugyanezt nem igazán merik hangoztatni például a honatyákról-anyákról, mert ők nagyon sokszorosát kapják a szabadnapjaikért, mint a tanerők, akiknek a havi fizetéséből talán reggeliznek egy jót.
Aki pedig ennyit kap a „munkájáért”, az fontos ember, azt nem szabad bántani. Nem véletlen, hogy a gyereknapi banzáj csúcsa is az volt, hogy a kicsiket a törvényhozók székeibe ültették és nem egy tanári szobába. Nehogy már az elvetemült lurkó tanár akarjon lenni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!