2011. július 05., 09:222011. július 05., 09:22
Pontosan, szépen, majdnem úgy, ahogy csillag megy az égen, beosztják a munkájukat: jut is, marad is, nyugdíjig bőven kitart, s még azon túl is – talán fiaik, unokáik is élhetnek belőle. Felemelőnek neveztem ezt a munkamorálnak hívott valamit, és méltóztassanak szó szerint úgy is érteni: úton-útfélen legszívesebben megpróbálkoznék a levegőbe emelkedéssel, na nem a sasokkal kelve versenyre, de legalább néhány centivel a föld felett ellibegve – nehogy kezem-lábam törjem egy óvatlan pillanatban. Erről beszélek ugyanis, a félbe-szerbe hagyott munkálatokról, a rengeteg elvarratlan szálról, a foghíjas járdaszegélyekről, a befoltozatlan kátyúkról… és miért is sorolnám tovább, hisz mindannyian találkozunk hasonlóval – ki-ki a maga településén.
Húsz évvel ezelőtt reménykedtem, hogy ez az átkos jó szokás előbb-utóbb el fog tűnni. Önmagát fogja megemészteni, mert világos lesz, hogy a „szép új világban” imígyen előrehaladni nem, legföljebb csak helyben járni lehet. De mint annyi másban, ebben is csalódnom kellett: ahelyett hogy véget ért volna az üresjáratú maszatolás, mintha még jobban megizmosodott volna. Csak a magyarázat változott: az „amíg minket fizetgetnek, addig mi csak dolgozgatunk” aranyköpés helyett begyűrűzött az egyetemes „igazság”: nincs rá pénz! És az egyszerű járókelő ugyan már hogyan is ellenőrizhetné, hogy valóban mindössze csak öt járdazáró kőre futotta a költségvetésből, hét darabba már belerokkant volna a büdzsé? Vagy milyen világtőzsdei honlapokat kellene ahhoz végigböngésznie, hogy kiderítse: a napi aszfaltárfolyam elegendő-e egy teljes kátyú eltüntetéséhez, avagy örüljünk, ha negyedére csökken a lyuk?!
Szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörtek, mígnem sikerült váratlanul meggyőznöm magam: a pénztelenségre való hivatkozás csak kamu, az már rég nem divat, ha nem is mindig vesszük észre, de tulajdonképpen már rég tejben-vajban fürdünk, hisz olyasmikre is jut a közpénzből, amiről máshol talán még álmodni sem mernének.
A régi világból örökölt munkastílus egyszerű hagyományápolás: ha már olyan szépen hozzászoktunk, akkor ezzel biztosíthatjuk magunknak a munkát – ínséges időkre. Csak az biztos, amit az ember maga csinál magának. Egyébbel meg minek foglalkozni?!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!