2011. július 05., 09:222011. július 05., 09:22
Pontosan, szépen, majdnem úgy, ahogy csillag megy az égen, beosztják a munkájukat: jut is, marad is, nyugdíjig bőven kitart, s még azon túl is – talán fiaik, unokáik is élhetnek belőle. Felemelőnek neveztem ezt a munkamorálnak hívott valamit, és méltóztassanak szó szerint úgy is érteni: úton-útfélen legszívesebben megpróbálkoznék a levegőbe emelkedéssel, na nem a sasokkal kelve versenyre, de legalább néhány centivel a föld felett ellibegve – nehogy kezem-lábam törjem egy óvatlan pillanatban. Erről beszélek ugyanis, a félbe-szerbe hagyott munkálatokról, a rengeteg elvarratlan szálról, a foghíjas járdaszegélyekről, a befoltozatlan kátyúkról… és miért is sorolnám tovább, hisz mindannyian találkozunk hasonlóval – ki-ki a maga településén.
Húsz évvel ezelőtt reménykedtem, hogy ez az átkos jó szokás előbb-utóbb el fog tűnni. Önmagát fogja megemészteni, mert világos lesz, hogy a „szép új világban” imígyen előrehaladni nem, legföljebb csak helyben járni lehet. De mint annyi másban, ebben is csalódnom kellett: ahelyett hogy véget ért volna az üresjáratú maszatolás, mintha még jobban megizmosodott volna. Csak a magyarázat változott: az „amíg minket fizetgetnek, addig mi csak dolgozgatunk” aranyköpés helyett begyűrűzött az egyetemes „igazság”: nincs rá pénz! És az egyszerű járókelő ugyan már hogyan is ellenőrizhetné, hogy valóban mindössze csak öt járdazáró kőre futotta a költségvetésből, hét darabba már belerokkant volna a büdzsé? Vagy milyen világtőzsdei honlapokat kellene ahhoz végigböngésznie, hogy kiderítse: a napi aszfaltárfolyam elegendő-e egy teljes kátyú eltüntetéséhez, avagy örüljünk, ha negyedére csökken a lyuk?!
Szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörtek, mígnem sikerült váratlanul meggyőznöm magam: a pénztelenségre való hivatkozás csak kamu, az már rég nem divat, ha nem is mindig vesszük észre, de tulajdonképpen már rég tejben-vajban fürdünk, hisz olyasmikre is jut a közpénzből, amiről máshol talán még álmodni sem mernének.
A régi világból örökölt munkastílus egyszerű hagyományápolás: ha már olyan szépen hozzászoktunk, akkor ezzel biztosíthatjuk magunknak a munkát – ínséges időkre. Csak az biztos, amit az ember maga csinál magának. Egyébbel meg minek foglalkozni?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!