JEGYZET – Olyan országban, ahol semmiféle megaígéret nem tűnik nagynak sem amikor mondják, sem másnap, ha hirtelen elpukkan a lufi – szóval ilyen körülmények között elég nehéz elhinni a már rég nem remélt csoda bekövetkeztét.
2014. május 27., 20:022014. május 27., 20:02
Pedig most nagyon nyomják, bizonygatják, de ami közel egy negyedszázad alatt nem sikerült, össze tud jönni éppen most?! Nagyon sokakat érintett 1990 elején a jó pár éve bejáratott autóvásárlásra letétbe helyezhető pénz kámforrá válása.
Utólag persze okosabbak, de főleg tapasztaltabbak vagyunk, és most már jól érezni ennek a „becsületes” eljárásnak az erősen pilótajáték ízét. Akkoriban viszont, akinek sikerült összekuporgatnia a Dacia árát, az örömmel kivárta a néhány hónapot, amíg kivehette áhított kocsiját. Nem lévén érintett az ügyben, már nem emlékszem, hogy hatvan- vagy hetvenezer lejbe került, de nagyjából egy elfogadható lakás árának felelt meg az autó ára.
A lényeg az, hogy össznépi öröm volt ez a kivárásos lehetőség különösen, ha sikerült éppen azt a színű kocsit megvenni, amiről mindig is álmodoztak – vagy fordítva: ha a raktárban találtak egy olyan színűt, amiről még álmodni sem mertek volna. Régi „szép” idők: jó volt, amikor rossz volt! ’90-ben viszont elszabadult az inflációs paripa, az álmok vascsikója pedig hirtelen visszahullt a nagy semmibe. Itt-ott lehetett ugyan hallani arról, hogy egyeseknek soron kívül még sikerült kimenteniük a pénzüket, vagy gyorsan megkapniuk az autót, aztán csak dühödt perrel fenyegetőzésekről beszéltek, majd már arról sem.
Teltek az évek, egy adott ponton a több tízezer lejből egy-két perecet ha lehetett kapni, a régi betétkönyvek fiókok mélyén szunnyadtak. Most viszont váratlanul önnön hamvából életre kelt a gyönyörűséges ígéret: az egykori kárvallottak megkapják jussukat, ráadásul kamatostul. Ez igen! Lehet reménykedni, előásni a hajdani betétekről szóló papírokat – ha még megvannak –, elindulni velük a hivatalok útvesztőibe, idegeskedni, veszekedni, de mindenekelőtt, várni-várakozni az értesítésre úgy, ahogyan akkor régen.
Nem ölbe tett kézzel, hanem az őszi elnökválasztáson a „megfelelő” helyre nyomott pecsételés után. S ha véletlenül bekövetkezik a csoda, akkor gyorsan levédetni, nehogy egy-két látszatkárpótlás után ismét viszszahulljon az álmok körébe!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!