2009. december 22., 09:522009. december 22., 09:52
Az a jó sertés, amelyik küzd az életéért, így legalább a disznófogó szomszédok is megdolgoznak a pálinkaadagjukért. Egyik ismerősöm komolyan is veszi a disznófogás kérdését, és nem ad holmi nyugati módira. Kábítópisztoly helyett egy jókora husánggal, vágás előtti este és reggel is, rendesen ellátja a négylábú komája baját.
Ráadásképp egy napig éhezteti, mert akkor jobban ugrik. Mondanom sem kell, komoly indoka van félni ilyenkor annak a segítőnek, aki elsőként néz szembe a röfögő Cerberussal. Nemhogy elsőre, de még sokadjára sem sikerül kötelet akasztani a megvadult állat agyarára. Ilyenkor a szúró a kést messzire dobja, és mindenki hosszú köröket ró a kertben, míg disznó és fogó egyaránt ki nem merül. Igazi falusi rodeó, amikor Pista bácsi fél kezével a malac farkát, másikkal a kalapját tartja, miközben óránként 20 kilométerrel száguldanak a havon.
Ha esős idő van, amely mostanában gyakori karácsony előtt, off-road ralit rendeznek. A tapasztaltabbak szerint a harcban edzett zsákmány húsa sokkal ízletesebb az ólban lőtt társáénál. Ám ennek nem sok a jelentősége, hiszen a rendesen fűszerezett magyar konyha elnyomja a hús eredeti mellékízét. A malacot meg sem kérdezik, golyó vagy kard által kíván kimúlni, ami korántsem egyeztethető össze a manapság sokat hangoztatott esélyegyenlőségi irányelvekkel. Mindenesetre az autentikus népszokásokat támogatnia kell az Uniónak, hiszen ettől lesz igazán változatos a közösségi összkép. Változatos, mint ahogyan a disznótor is az.
Van olyan vidék, ahol igazi családi ünnepnek számít, máshol meg hamarjában szétszedik a röfit, és elviszik városra. Egyébként városon is vágnak disznót. Történt korábban, hogy az egyik partiumi megyeközpontban nem akart kimúlni a rosszul megszúrt jószág, és a tömbházak közötti parkban kis butángázt nyomtak a szájába. Perzselés közben aztán a disznóban felgyülemlett gáz felrobbant, és a negyedik emeleti erkélyen is húst ettek a szobakutyák. A gazdasági válság miatt sokan egyáltalán nem, vagy csak fél disznót vágnak. Azt pedig sürgősen le kell vágni, mert különben eldől az ólban.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.