Állati unió

Persze a brüsszeli testület a maga komótos, bürokratikus tempójában halad, így aztán a közlemény szerint 2023-ig áll majd elő a jogszabály javaslatával, amely fokozatosan korlátozná, majd betiltaná a tenyészállatok ketrecben tartását.

A viccet félretéve: alapvetően persze önmagával a hangzatos nevű, magyarul Vessetek véget a ketreckorszaknak! elnevezésű kezdeményezéssel nem is lenne sok problémánk. Amely elindítói most joggal jubilálnak, hiszen a polgári kezdeményezés intézményének bevezetése óta – amelynek lényege, hogy az EU állampolgárai is javaslatokat tehetnek uniós szintű jogszabályok kidolgozására, ha ehhez elegendő számú tagállamból legalább egymillió támogató aláírást összegyűjtenek – ez az első olyan javaslat, amely esetében az EB úgy döntött: felvállalja azt, és elkezdi a jogalkotási folyamatot.

Ugyanakkor az Európai Bizottsággal kapcsolatban annál több ellenérzésünk támadt. A jeles testület ugyanis az állatbarát kezdeményezéssel ellentétben korábban egyáltalán nem viszonyult empatikusan az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak uniós szintű szavatolását előirányzó Minority SafePack elnevezésű kezdeményezéshez: a jórészt magyar projektet egyszerűen lesöpörte az asztalról, arra hivatkozva, hogy a kisebbségi ügyek szabályozása nem Brüsszel hatásköre.

Ennek fényében a mostani döntés igencsak rossz színben tünteti fel a Bizottságot. Azt sugallja ugyanis, hogy az uniós fórumok számára fontosabb egy szopós malac jólléte egy emberéhez képest. Hogy mindent megtenne azért, hogy egy szomorú szemű bocit kimentsen a rácsok mögül, de a kisujját se mozdítja annak érdekében, hogy például két, petárdabirtoklás miatt letartóztatott, majd egy, az önrendelkezést követelő erdélyi magyar közösség megfélemlítése céljával megrendezett koncepciós perben terrorizmus abszurd vádjával elítélt székely férfi végre kiszabadulhasson a börtönből.

Persze normális kultúrember az állatkínzás minden formájától viszolyog, de azért nem ártana prioritáslistát felállítani: a rácsok mögé kényszerített nyuszik előtt talán mégsem ártana az emberekkel, konkrétan pedig a jogaikban korlátozott őshonos nemzeti közösségek helyzetének megnyugtató rendezésével foglalkozni.

Tudjuk ugyanakkor jól, mi áll a brüsszeli illetékesek döntésének hátterében. Miközben ugyanis a mostani döntés jó alkalmat ad arra, hogy az egyre inkább egyes, magukat „zöldnek” tituláló, szélsőséges, szektás dogmákat hirdető radikális csoportok fogságába eső zöld gondolat jegyében jóemberkedjenek egy kicsit – persze az érintett gazdákra, akikre a döntés várhatóan súlyos anyagi terheket ró, ismét csak nem gondol jóformán senki –, a nemzeti kisebbségek ügye már macerásabb. Elvégre ebben a témában konfrontálódni kéne azon tagállamokkal, amelyek amúgy önmagukat minden kisebbség barátjának és toleranciabajnoknak hirdetve egy-két-három évszázada azon ügyködnek, hogy eltüntessék, asszimilálják a területükön élő őshonos nemzeti közösségeket.

A bolyhos nyuszik és aranyos kismalacok sorsa nemzetiségtől függetlenül mindenkiben felkelti a részvétet – a saját szülőföldjükön élő elnyomott magyarok, katalánok vagy görögországi muzulmánok, macedónok ügye azonban már kényesebb, hiszen régóta tartó konfliktusok rendezését kéne felvállalni, valódi, kényes döntéseket kellene meghozni. Ami nem olyan egyszerű, mint a ketrecbe zárt ludak bátor szabadítójának szerepében tetszelegni. Egyébként is, az őshonos kisebbségek tagjai örüljenek, hogy olyan Unióban élhetnek, amely bátran kiáll a diszkrimináció minden formája ellen – már persze addig, amíg az állítólag diszkriminált kisebbség tagjai szivárványos zászlót lobogtatnak a saját szűkebb pátriájuk központilag betiltani akart zászlaja helyett.

Ez is jelzi, hogy az EU intézményrendszere, főleg pedig központi irányító szervei sürgős reformra szorulnak, hogy valóban az uniós polgárok érdekeit szolgálják. Hogy ne jöhessen el az idő, amikor például egy őshonos nagyváradi magyar csak akkor számíthat arra, hogy Brüsszelben érdemben foglalkoznak a jogainak korlátozására vonatkozó panaszaival, ha transznemű, szíriai bevándorló gyökerekkel rendelkező angóranyúlként határozza meg magát.