2009. november 12., 10:302009. november 12., 10:30
Mindenesetre a lépés az ellenzéknek kedvez, hisz ezzel kompromisszumkészségét bizonyítja – nem hiába kelt ki a megoldás ellen Băsescu elnök. Aki számára viszont veszélyes lenne megtorpedózni az akciót, hisz azonnal ráfognák: miatta nem lesz pénz a bérekre és nyugdíjakra.
Az igazi gond viszont az, vajon mennyire lehet hiteles és komoly egy olyan költségvetés, amely csak azért, kutyafuttában készül el, hogy azzal betömjék a külföldi hitelezők száját? Persze az egyszeri turista mintájára – aki a kovácsműhelyben azonnal eldobta a tűzforró patkót, majd a kérdésre, hogy megégette-e magát, úgy felelt: á, dehogy, csak baromi gyorsan meg tudok nézni egy patkót – a parlamenti pártok is azt mondhatják: szó sincs arról, hogy kapkodnánk, és hogy a közelgő határidő előtt csupán egy fércmunkát tudunk kiadni a kezünkből, csak hát baromi gyorsan képesek vagyunk összedobni egy költségvetést.
Annyiban igazuk is lenne, hogy a sarokszámok nagyjából adottak – a valutaalap által meghatározott inflációs és hiánycélt muszáj betartani – de azért mégis, egy család költségvetésének kidolgozásához is szükséges a felelős hozzáállás, hát még egy ország éves büdzséjének az összeállításához?
Az egymást gerjesztő gazdasági és politikai válság közepette, amikor hiányzik az a stabil, teljes jogkörű kormány, amely előre tervezhetne, és hiteles adópolitikával, a fölösleges kiadások visszanyesésével befolyásolni is tudná a büdzsé bevételeinek növekedését, a költségvetés nem több alap nélküli formánál. Aminek ugyan a román kultúrában és közéletben nagy hagyománya van, de ez – bármennyire hagyománytisztelőek vagyunk is – olyan tradíció, amelyet nem lenne szükséges mindenáron ápolni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Látogatottsági adatok