2009. november 12., 10:302009. november 12., 10:30
Mindenesetre a lépés az ellenzéknek kedvez, hisz ezzel kompromisszumkészségét bizonyítja – nem hiába kelt ki a megoldás ellen Băsescu elnök. Aki számára viszont veszélyes lenne megtorpedózni az akciót, hisz azonnal ráfognák: miatta nem lesz pénz a bérekre és nyugdíjakra.
Az igazi gond viszont az, vajon mennyire lehet hiteles és komoly egy olyan költségvetés, amely csak azért, kutyafuttában készül el, hogy azzal betömjék a külföldi hitelezők száját? Persze az egyszeri turista mintájára – aki a kovácsműhelyben azonnal eldobta a tűzforró patkót, majd a kérdésre, hogy megégette-e magát, úgy felelt: á, dehogy, csak baromi gyorsan meg tudok nézni egy patkót – a parlamenti pártok is azt mondhatják: szó sincs arról, hogy kapkodnánk, és hogy a közelgő határidő előtt csupán egy fércmunkát tudunk kiadni a kezünkből, csak hát baromi gyorsan képesek vagyunk összedobni egy költségvetést.
Annyiban igazuk is lenne, hogy a sarokszámok nagyjából adottak – a valutaalap által meghatározott inflációs és hiánycélt muszáj betartani – de azért mégis, egy család költségvetésének kidolgozásához is szükséges a felelős hozzáállás, hát még egy ország éves büdzséjének az összeállításához?
Az egymást gerjesztő gazdasági és politikai válság közepette, amikor hiányzik az a stabil, teljes jogkörű kormány, amely előre tervezhetne, és hiteles adópolitikával, a fölösleges kiadások visszanyesésével befolyásolni is tudná a büdzsé bevételeinek növekedését, a költségvetés nem több alap nélküli formánál. Aminek ugyan a román kultúrában és közéletben nagy hagyománya van, de ez – bármennyire hagyománytisztelőek vagyunk is – olyan tradíció, amelyet nem lenne szükséges mindenáron ápolni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok